Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Bevezetés
adót szedni, az állam által be nem hajtott új adókat is kivethettek. Önállóságuk széleskörű volt, de szinte minden lépésüket kormányzati ellenőrzéshez kötötték. Külön rendelkezett a törvény az árvaügyekről, melyeket a törvényhatóságok ellenőrzése alá utalt. A rendi „municipalizmus” továbbélő örökségeként számon tartott2 politikai jogok gyakorlásának keretein belül a törvényhatóságok foglalkozhattak közérdekű, országos ügyekkel, azokat megvitathatták, megállapításaikat közölhették társhatóságaikkal és a kormánnyal, a képviselőházhoz kérvényt nyújthattak be. A kormányzati ellenőrzés szempontjából volt fontos mind a vármegyék, mind pedig immár a törvényhatósági jogú városok élén is a főispán. A tisztség végigkísérte a magyar történelmet az államalapítástól 1950-ig. Szent István óta volt a király megbízottja a vármegyékben úgy, hogy soha nem lett a megyei önkormányzat tisztviselője, mindig az uralkodó, utóbb a kormány helyi képviselője, „őrszeme” maradt. Kinevezési joggal bírt néhány vármegyei állásra (pl. megyei jegyzők, aljegyzők) és tiszteletbeli megbízásokra, elnöke volt a vármegye testületi szerveinek (közgyűlés, részgyülés), ellenőrizte a megyei közigazgatás munkáját, miközben képviselte a megyében az uralkodó érdekeit. Az 1870. évi törvényi szabályozásig a városok a főispánok felügyeleti jogkörén kívül estek, a helyi önkormányzati szervezet második középfokú pillérének felállításával terjedt ki hatáskörük a vármegyék mellett immár a városi törvényhatóságokra is. A főispánok jogköréről az 1870. évi XLII. te. 52-56. §-ai szóltak. A vármegyék és törvényhatósági jogú városok élén a főispán áll, akit a belügyminiszter előterjesztésére az uralkodó nevez ki és mozdít el. A főispán a végrehajtó hatalom képviselője a törvényhatóságban, ennek alapján ellenőrzi az önkormányzatot, őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. E célból tart számonkérő széket legalább egyszer évente, megvizsgálandó a hatósági tisztviselők hivatalos eljárását, emellett megtekintheti a polgármesterhez érkezett kormányrendeleteket és egyéb beadványokat. A hanyag vagy vétkes tisztviselő ellen a főispán vizsgálatot rendelhet el, melynek időtartamára a vizsgálat alá vont tisztviselőt felfüggesztheti állásából, s addig másokkal helyettesítheti (kivéve a polgármestert, akit csak belügyminiszteri jóváhagyás alapján függeszthet fel). Ha a polgármester valamely rendeletet nem tekint végrehajtható- nak, abban az esetben a főispán - a polgármester nyilatkozatának csatolásával - indokolt felterjesztést tehet a kormányhoz. A törvényhatóság tisztújításakor a főispán gyakorolja a kijelölés jogát, a szükségletek szerint - általában egy választási ciklusra terjedő időtartamra — kinevezhet tiszteletbeli tisztviselőket és a 65. § értelmében kinevezheti élethosz- sziglan a levéltárnokot, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait. Ha a törvényhatóság vagy a polgármester a megszabott törvényi kötelességét megszegi, nem pontosan teljesíti, abban az esetben a belügyminisztérium felhatalmazhatja a főispánt, hogy közvetlenül rendelkezhessen a törvényhatóság azon tisztviselői2 Csorba László: A tizenkilencedik század története. (Magyar századok) Budapest, 2000. 193-194. 6
