Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Bevezetés

vei, akikre a vonatkozó rendelet végrehajtásánál szüksége van. A főispán a nem engedelmeskedő tisztviselőt és hatósági közeget tiszti kereset alá vonhatja, hivatalától felfüggesztheti vagy elmozdíthatja, s mással helyettesítheti. A kormány- rendelet végrehajtásával a főispán eme kivételes hatalma véget ér, a törvényhatóság pedig - ha sérelmesnek tartja a kormány eljárását - a képviselőháznál kereshet j ogorvoslatot.3

A törvényhatóságok élén álló, közvetlenül a belügyminiszternek alárendelt főispán állására nem állapítottak meg előírt képesítést, elnyerésének feltétele a kormány bizalma volt. A főispánok bármikor felmenthetőek voltak, így fegyelmi eljárásnak sem volt helye velük szemben. A törvényhatóságban a kormányt képviselő főispán épp olyan politikai tisztviselő volt, mint az államigazgatás szintjén a miniszterek és a politikai államtitkárok - idővel azonban épp a fentebb felsoroltak jelentették a problémát is a főispánokkal kapcsolatban: a szakképzettség és az állandóság hiánya az egyre több szakképzett és hivatásos alkalmazottból álló törvényhatóságok élén.4 5

A főispáni hatáskör kisebb részben terjedt ki a közigazgatásra, nagyobb részben ellenőrzési és felügyeleti jellegű volt. Ami közigazgatási hatáskörét illeti, az rendes és kivételes lehetett. A rendes közigazgatási szervezési hatásköre a már említett kinevezésekkel kapcsolatos (levéltámok, közigazgatási gyakornokok, kezelőszemélyzet, fogalmazók, tiszteletbeli tisztviselők), ide tartozott még a tisztviselők elleni fegyelmi eljárás elrendelésének és felfüggesztésének joga, valamint az így vagy másként megüresedett állásokra a behelyettesítés joga.3 Kivételes közigazgatási hatáskörébe az tartozott, ha a polgármester vagy a törvényhatósági jogú város a rendeletek végrehajtására vonatkozó törvényes kötelességét megszegte vagy nem pontosan teljesítette. Ebben az esetben a belügyminiszter felhatalmazhatta a főispánt a rendeletek végrehajtásának biztosítására, s e célból az ehhez szükséges tisztviselők és közegek feletti közvetlen rendelkezésre. E tisztviselők és közegek ilyen esetben kötelesek voltak a főispán végrehajtásra vonatkozó rendeletéit azonnal és feltétel nélkül teljesíteni. Emiatt a törvényhatóság nem vonhatta felelősségre őket, ellenben az engedelmesség megtagadása esetén a főispán felfüggeszthette őket állásukból és vizsgálat alá vonhatta az ellenszegülő tisztviselőket és hatósági közegeket.6

A főispán felügyeleti és ellenőrzési jogkörében rendeleteket bocsáthatott ki a polgármesternek, aki ezek ellen a belügyminiszter felé élhetett előterjesztéssel. Ha az államérdek halaszthatatlan intézkedést követelt, a főispán kérhette rendeleté haladéktalan végrehajtását, amennyiben pedig a polgármester nem lenne éppen a helyén, vagy vonakodna kiadni a rendeletet, akkor a főispán közvetlenül

3 Sarlós Béla: i. m. 85-92.

4 Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. A közigazgatás szerepe a XX. sz. államában. A magyar közigazgatás szervezete, működése és jogi rendje. Budapest, 1942. 285.

5 Uo. 285-286.

6 Uo. 273.

7