Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Bevezetés
BEVEZETES A közigazgatás törvényi rendezése Az osztrák-magyar kiegyezés (1867) után a polgári Magyarország kiépítésének egyik első és legfontosabb feladata volt a közép- és alsófokú közigazgatás rendezése, egy új és modern igazgatási szisztéma felállítása. Ehhez a mintát Ausztria már működő polgári berendezkedése adta, de a magyar rendszer kiépítése így is hosszú és nehéz, bő másfél évtizedet felölelő feladat volt. Alapját három nagyobb törvényi szabályozás képezi: az ún. első törvényhatósági törvény (1870. évi XLII. te.) és vele párhuzamosan az 1871. évi első községi törvény, az 1876. évi VI. te. a közigazgatási bizottságok felállításáról (valamint ebben az esztendőben több törvény a törvényhatóságok körének rendezéséről), s végül az ún. második törvényhatósági törvény (1886. évi XXI. te.) és vele párhuzamosan az 1886. évi második községi törvény. Az addigi megyei, városi, járási igazgatás már nem volt fenntartható, a kialakuló polgári államrendszerben ezeket újra kellett szabályozni. A kormány képviseletében Rainer Pál belügyminiszter 1870-ben terjesztette be az első törvényhatósági törvényjavaslatot a parlamenthez, az elfogadott és szentesített XLII. te. rendezte először törvényi keretek között e kérdéskört.1 Bevezette a törvényhatóságok fogalmát a középszintű közigazgatás irányítására (vármegyék, törvényhatósági jogú városok), amelyeknek hármas hatáskörük volt: önkormányzati jogaikat gyakorolták, egyúttal közvetítették az állami közigazgatást, valamint politikai jogaik is voltak. Hódmezővásárhely 1874-ben elfogadott szervezeti szabályzatának a város hatóságáról szóló 1. §-a szerint az önálló törvényhatósági joggal felruházott város belügyeit a törvény által megszabott határok között önállóan intézi, jogait a törvényhatósági bizottság, a polgármester, a tanács, a rendőrkapitány és az árvaszék által gyakorolja. Önkormányzati jogai közé tartozott, hogy a törvényhatóság saját belügyeiben önállóan intézkedik és határoz, önkormányzati hatáskörének keretein belül szabályrendeleteket alkot, melyeket saját szervezetével végrehajt, tisztviselőit maga választja, közigazgatási költségeire adót szed, elkészíti költségvetését, a kormánnyal pedig közvetlenül érintkezhet. Minden olyan határozata, amely felsőbb megerősítést kíván, csak miniszteri jóváhagyás után hajtható végre (különösen pénzügyekben kötötték meg erősebben a törvényhatóságok kezét); ha 40 napig nem érkezik válasz a kormánytól, abban az esetben jóvá- hagyottnak kell tekinteni a határozatot. Az állami közigazgatás közvetítése elsősorban azt jelentette, hogy területén a törvényhatóságnak kellett végrehajtania a törvényeket, rendeleteket. Joguk volt 1 Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Budapest, 1976. 25-95. 5
