Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)
Csakhogy bő egy hónap múlva Magyarosan címmel egy vezércikk jelent meg a Hód-Mező-Vásárhely című kormánypárti lapban, amelyben a szerző egyenesen a kabinethez fordult segítségért a kolerajárvány leküzdése, a „Vásárhely határán önmagával mit sem törődő néhány ezer magyar” megmentése érdekében. A cikk egyszerre kárhoztatja a város hatóságát és lakóit, hiányolva belőlük azt a fürgeséget és életrevalóságot, amellyel megszabadulhatnának végre a három hónapja tartó veszedelemtől, miközben a „müveit külföldön”, vagy éppen hazánk előrehaladottabb városaiban egy kolerajárványt pár hét alatt el szoktak fojtani. Legnagyobb „bűne” azonban az volt a szerzőnek, hogy egyenesen a kormányhoz fordult jajkiáltásával, kihagyva a ranglétra egy fontos lépcsőfokát, a kormány képviselőjeként Hódmezővásárhelyen működő főispánt. Ráadásul kárhoztatta a város önállóvá válását is: ha ez nem történt volna meg, akkor most hamar segítene rajtunk „egy kis jótékony erőszak a vármegye részéről”, melynek eredményeképpen - ha akarjuk, ha nem - belénk töltenék végre a szükséges orvosságot... Ezzel a vezércikkével a lap - öt hónappal az erről szóló törvény szentesítését követően - gyakorlatilag megkérdőjelezte a törvényhatósági önállóság létjogosultságát, kimondva azt, hogy az ügyintézés, az éppen emiatt anno sokat kárhoztatott Csongrád megyei „jótékony erőszak” világában gördülékenyebben működött, mint az útját éppen most kikövező, főispán felügyelte önálló város időszakában. Mindezt azzal tetézték, hogy a lap ugyanezen számában ötpontos intézkedési tervet ajánlottak a helyi hatóság figyelmébe a járvány mielőbbi leküzdése érdekében azzal, hogy „elvárjuk a hatóságtól, hogy végre fogjon komolyan a munkához”.114 Dáni főispán szeptember 8-án már a városba is érkezett, azonnal összehívta az egészségügyi szakosztályt, felolvastatta előttük a Hód-Mező-Vásárhely két előző napi írását, amit a jelenlévők „általánosan rosszalló zúgolódással” fogadtak. A főispán „erélyes szavakkal” adta tudtukra, hogy ha a leírtak igazak lennének, az őt mélységesen megbotránkoztatná. A városi hatóság és Coda miniszteri biztos őt arról tájékoztatta, hogy a lehető legszigorúbb intézkedések végrehajtásával történik Vásárhelyen a kolerajárvány elfojtása. Erre most őt megkerülve a helyi sajtó egyenesen a magyar kormányhoz kiált az itteniek megmentéséért, ami annál is inkább kellemetlen az ő számára, mert főispánként már megtette járványügyi jelentését a kabinet felé azzal, hogy a legerélyesebb intézkedéseket foganatosították a vész orvoslása és korlátozása ügyében. Az egészségügyi szakosztály eljárását Pokomándy polgármester ismertette, aki kifejtette: az idézett cikkek az ellenzéki városvezetéssel szemben „politikai okból, valamint személyeskedés okán keletkeztek”, pedig a városi intézkedésekben a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Coda miniszteri biztos sem talált semmi kivetnivalót. A polgármester határozottan visszautasította a cikk „minden alapot nélkülöző támadásait”, a főispán pedig a gyűlés után magához hívatta az ügyben érintett lap HMV 1873. szept. 7. 36
