Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)
szerkesztőjét, Futó Mihályt, aki e megbeszélés végeztével kifelé jövet „nagyon törölgette a homlokát”..."5 Nem csoda, ha előfordult az a viszonylag ritka eset, hogy a közgyűlés írásbeli indítvány hatására külön foglalkozott egy helyi lap cikkeiben foglaltakkal. Egyrészt határozatban mondták ki, hogy a városban uralkodó kolerajárvány elfojtására az erre hivatott hatóságok minden tőlük telhetőt megtettek, az elismerést munkájukkal kapcsolatban jegyzőkönyvileg is rögzítették, másrészt arra kérték Futó Mihály lapszerkesztőt, hogy nevezze meg a kérdéses cikk szerzőjét, hogy a további intézkedéseket már ellene tehessék meg."6 Futó a polgármesterhez írott válaszlevelében leszögezte, hogy e kérésnek erkölcsi alapon nem tehet eleget." Mivel a közgyűlési indítványt beadó képviselő ezen az októberi ülésen nem volt jelen, s időközben a járványról is már múlt időben lehetett beszélni, a kérdést „ad acta” tették, ennek ellenére meglehetősen kellemetlen szituációnak bizonyult az induló törvényhatóság életében. A koleraügy kezelése elsősorban kommunikációs problémának bizonyult, hamarosan egy ennél sokkal komolyabb gond ütötte fel fejét. 1874 nyarára már rendszeresen előfordult, hogy nem tudták időben biztosítani a városi tisztikar fizetését, ugyanis az egyenlőtlenül befolyó bevételek miatt a közpénztár nem egyszer kiürült, s hónapokat is kellett várni arra, hogy az elmaradt fizetéseket rendezhessék. Miután a helyi sajtó és egy névtelen levél felhívta figyelmét az anomáliákra, június 27-én orvoslásuk céljából Vásárhelyre is érkezett a főispán, egy értekezletet hívott össze a polgármester, a főjegyző és a főpénztárnok részvételével, majd június 30-án újra itt volt, immár egyedül a polgármesterrel tárgyalni.1" A július 14-ei közgyűlés két vezető városi tisztviselő, Sulyok Elek főkapitány és Kristó Lajos főpénztárnok lemondását tárgyalta és fogadta el; Sulyok esetében súlyos gégebaja állt a háttérben, Kristó ellenben kifejezetten azért köszönt le tisztségéről, mert bántotta, hogy a rajta kívül álló okok miatt késve kifizetett tiszti bérek miatti kritikák kereszttüzébe ő került."9 A nehéz helyzet egy főispáni „huszárvágással” oldódott meg, ami nem volt egyéb, mint a városnál néhányszor már korábban is alkalmazott gyakorlat elővétele: a különféle, addig külön kezelt pénztári alapokat virtuálisan egyesítették, időlegesen pénzeket csoportosítottak át pl. a fizetések biztosítására a közpénztárhoz a nélkülözhető alapokból, majd később, amikor bevételek folytak be a városi pénztárba, visz- szajuttatták az egyes alapokhoz az onnan „kölcsönvett” összegeket. Ugyanakkor a főispán erőteljesen felhívta a tanács és a tisztikar figyelmét a bevételek, azaz 115 116 117 118 * 115 VK 1873. szept. 14. 116 MNL CSML HL Közgy. jkv. 171/11-1873. (09. 20.) 117 Uo. 218/11-1873.(10. 15.) 118 Uo. 351/1874. (07. 14.); VK 1874. jún. 28., júl. 5. 1111 VK 1874. júl. 19. Júl. 26. MNL CSML HL Közgy. jkv. 412-413/1874. (08. 11.) 37
