Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Dáni Ferenc főispánsága (1873–1880)
szék: a mintegy 6000 közigazgatási ügydarabból csupán 94-et találtak elintézetlenül, azaz „a törvényhatóság meggyőződhet, hogy a tisztikar a beléhelyezett bizalomnak teljes mértékben megfelelt”. Kedvezőtlenebb volt ellenben a helyzet az árvaszéknél, csak itt 256 elintézetlen ügyet találtak azzal összefüggésben, hogy az előadóként is dolgozó árvaszéki jegyző hat hétig betegeskedett, így a másik előadó hiába végzett hatalmas munkával 995 ügydarabbal, a hátralék tetemes maradt. Ezen a főispán úgy segített, hogy - módosítva a szervezeti szabályzatnak az árvaszéki elnök teendőire vonatkozó szakaszát - az addig előadóként nem működő árvaszéki elnököt is megbízta előadói munkával.109 * 111 Dáni rövidesen örömmel állapíthatta meg, hogy az árvaszéki ügyekre kiható üdvös intézkedések már a polgármesteri hivatal 1874. évi zárójelentésének adataiból is kitűnnek."" Dáni évi egyszer tartott működési ideje alatt számonkérő széket (általában nyár végén vagy ősszel), és a későbbiekben is szinte mindig maradéktalanul elégedett volt a közhivatalnokok részéről tapasztalt ügybuzgalommal és szorgalommal. A fiatal törvényhatóság és frissen beiktatott főispánja viszonylag gyorsan kénytelen volt szembesülni az új korszak első gyermekbetegségeivel; Dáni Ferenc ezen alkalmakkor kamatoztathatta az őt a főispáni posztra predesztináló hatalmas közigazgatási tapasztalatát. A problémák egyrészt abból fakadtak, hogy az egész városnak szoknia kellett az önállósítás kapcsán jelentősen megváltozott viszonyokat, a vármegyei gyámság megszűnését, másrészt abból, hogy egyre élesebbé vált a határvonal a közigazgatásban foglalkoztatottak hivatalos és magánténykedése között: szabályozni kellett a tisztviselők hivatali idő alatti magánügyködését éppúgy, mint a külsős, azaz nem hivatásos közreműködők köz- igazgatási munkavégzését is. Az indulásra rögtön a város egyik utolsó jelentős kolerajárványa nyomta rá a bélyegét 1873 nyarán. A járvány idejére Coda Sándor Temes megyei főorvost nevezték ki miniszteri biztosnak Csongrád megye, Arad és Szeged városok területére, aki július 23-án érkezett Vásárhelyre Dáni főispán kíséretében. Meglátogatták a kolerabetegek kórházait, majd délután értekezletre került sor a városházán a főorvos és alorvos, a polgármester és a főkapitány jelenlétében. Az értekezleten felolvasták a városi tanács eddig tett óvintézkedéseit, melyeket a miniszteri biztos „igen helyeselt”, majd másnap folytatta útját Szegvárra és Szentesre, a főispán pedig még 23-án hazautazott Szegedre.1" A miniszteri biztos tehát örömmel győződött meg arról, hogy a város hatósága minden tőle telhetőt megtett a kolerajárvány enyhítésére és meggátlására,112 113 a közgyűlés pedig különféle intézkedések foganatosítását rendelte el Coda látogatásának apropóján.11' 109 MNL CSML HLKözgy.jkv. 538/1874. (11. 10.); HMV 1874. nov. 8.; VK 1874. nov. 15. 1111 MNL CSML HL Közgy. jkv. 35/1875. (02. 12.) 111 VK 1873. júl. 27.; HMV 1873. júl. 27. 112 HMV 1873. júl. 27. 113 MNL CSML HL Közgy. jkv. 81/11-1873. (08. 05.) 35
