Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Mokcsay Zoltán főispánsága (1927–1932)
Mokcsay főispáni kinevezésére elődje felmentésével egy időben, 1927. február 24-én került sor."38 Február végén Soós István polgármester a fővárosban jártában tudakozódott az új főispánról: kiváló tudású, nyájas modorú férfiú, aki a közigazgatás minden ágában jártas, sokoldalúságát pedig az is bizonyítja, hogy lelkes barátja az irodalomnak."39 Mokcsay Zoltán ugyanis közigazgatási tevékenységével párhuzamosan a szépirodalommal is komolyan foglalkozott, mára- marosi és fővárosi lapokban több tárcája látott napvilágot. Szól a tárogató címmel történelmi tárgyú regénye jelent meg 1927 áprilisában, A vér című irredenta regényét pedig a Budapesti Hírlap közölte."40 Vásárhelyi főispáni működése sajnálatosan kétarcúra sikeredett. Egyrészt mérhetetlenül népszerű volt, még ellenfelei is rajongtak érte, pártkülönbség nélkül igyekezett mindenki segítségére lenni, ajtaja mindig nyitva állt mindenki előtt, s azzal is kivívta a helyiek elismerését, hogy őszinte tiszteletet mutatott a város történelme és polgárai iránt. Már főispáni beiktatásakor elmesélte, hogy egyik őse, Cseme fia Dénes részt vett IV. László oldalán a nevezetes hódtavi csatában, s itteni vitézsége jutalmaként kapta meg Csepely és Mokcsa községet."41 A kortárs újságíró fogalmazta meg vele kapcsolatban a lényeget: Mokcsay „egyéniséget hozott a főispáni székbe”, amely élesen eltért a „megszokott” főispánokétól. Egyszerű egyénisége, a város élete iránti élénk érdeklődése, gerinces tenni akarása révén „nesztelenül ugyan, ám annál nyithatatlanabbul bezárult a haladás sírboltja a szó-főispánok fölött”."42 Két szerencsétlen körülmény azonban lehetetlenné tette, hogy Mokcsay főispánként igazán sikeres szerepet vigyen a város életében: az egyik az ő időszakára eső világgazdasági válság volt,"43 amely Vásárhelyen is egyre erősebben éreztette a hatását, a másik pedig súlyos betegsége, amelynek következtében három éven át volt kénytelen ágyban feküdni a városházi főispáni lakásban, s nagyritkán tudott csak onnan rövid időre felkelni. Ez azonban óhatatlanul növelte népszerűségét, hiszen betegágyához kötve hivatalos ügyeket tudott intézni, ellenben - mivel a közgyűléseken nem jelenhetett meg - a sok elődje számára presztízsveszteséggel járó ottani politikai csatáktól távol maradhatott, egyfajta bölcs kívülállóként irányítva Vásárhely lényegesnek tartott ügyeit. Bár a város ragaszkodott az önálló, helyben lakó főispán kinevezéséhez, amint ez megtörtént, rögtön az elhelyezése problémát jelentett: 1921 áprilisában Temesváry Géza elköltözött a főispáni lakásból, ő és Aigner Károly is Szegedről járt át ügyeit intézni, a főispáni lakosztályba pedig beköltöztették az újonnan 1138 1139 1140 * 1142 1143 1138 MNL OL BM Ein. ir. 1937-1 1—4-86.; MNL CSML HL Tan. ir. II. 100/1924.; MNL CSML HL Közgy.jkv. 112/1927. (03. 24.) 1139 VRÚ 1927. febr. 20. 1140 Varsányi Attila: Mokcsay Zoltán. In: Hmv. tört. aim. 196.; VÚ 1927. márc. 3., júl. 5., júl. 6., júl. 7.; VRU 1927. ápr. 27. 1,41 VRÚ 1927. márc. 25. 1142 VÚ 1929. ápr. 27. 1143 Gergely Jenő-Izsák Lajos: i. m. 67-69. 231
