Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Mokcsay Zoltán főispánsága (1927–1932)

létrehozott VIII. tanácsi ügyosztályt, s most őket nem lehetett hová tenni, hiszen telítve volt a városháza."44 Szóba került, hogy a Speyer-kölcsönből építés alatt álló városi bérpalota első emeletén biztosítanának a főispánnak lakosztályt (Soós polgármester ravasz volt: úgy vélte, ezzel is elősegítheti a ház mielőbbi felépítését), végül Mokcsay mégis a főispáni lakásba költözött be, mivel a bérpalotát nem tudták a szükséges időpontra lakható állapotba hozni."45

Az új főispán 1927. március 23-án érkezett meg Vásárhelyre, a vasútállomáson tartott ünnepélyes fogadtatás alkalmával, a polgármester köszöntője után rögtön közölte is, hogy „egy új világ kapuja nyílt meg előtte”, ugyanis még soha nem járt a városban. Ennek ellenére többször elmondta: „nem érzem magam idegennek Hódmezővásárhelyen, mert magyar ember nem érezheti magát idegennek egy ilyen színmagyar városban”.1144 1145 1146 Zászlódíszbe öltöztetett épületek, az utak mentén pedig kíváncsi tömeg kísérte a főispáni kocsisort a nagyállomástól a városházáig. A főispáni lakosztály fogadótermében a Városi Dalárda szerenáddal köszöntötte a vendégeket, majd a Fekete Sas éttermében rendeztek ismerkedési vacsorát.1147 1148

Mokcsay Zoltán főispán ünnepélyes beiktatására 1927. március 24-én került sor, a szokásos istentiszteletekkel és díszközgyűléssel. A polgármesteri üdvözlőbeszéd és a főispáni eskü"48 letétele után elmondott székfoglalója alkalmával Mokcsay jó szónoki képességekkel tűnt ki, inkább általános, mint helyi problémafelvetésekkel. Elmondta, hogy célja az önkormányzat fejlesztése a küszöbön- álló reformok útján (ami meglepő újdonság volt, hiszen a készülő törvényhatósági törvény kapcsán az előzetes hírek rendre éppen az önkormányzatok jogainak csonkításáról szóltak), minden ember egyenlő, csak foglalkozásban és vagyoni helyzetben lehet köztük különbség, feltétlenül szükségesnek vélte a revízió gondolatának ébrentartását, a felekezeti békén túl pedig politikai béke is kell, ez azonban nem jelenti a szükséges ellenzéki kritika elsorvasztását. Külön szólt politikai hitvallásáról is, melynek alapja a Bethlen István és Nagyatádi Szabó István által kijelölt út: akkor csatlakozott hozzá, „mikor saját hazájában hontalanná lett s menekülni volt kénytelen a megszálló idegen seregek elől”. Főispánként legalább annyira akar a törvényhatóság védelmezője lenni, mint a kormányhatalomé, cserébe a közönséggel szembeni előzékenységet, puritán becsületességet, a javak és jogok követelésében pedig nagylelkű lemondást kért a

1144 VRÚ 1927. márc. 5.

1145 MNL CSMLHL Főisp. ir. 456/1931.; VRÚ 1927. márc. 16.

1146 VRÚ 1927. márc. 24., márc. 25.; VÚ 1927. márc. 24.

1147 VRÚ 1927. márc. 24.; VÚ 1927. márc. 24.

1148 Szövege: „Én, dr. Mokcsay Zoltán esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy Magyarországhoz, annak alkotmányához és Magyarország kormányzójához hű leszek, Magyarország törvényeit és törvényes szokásait, valamint az alkotmányos kormány rendeletéit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megőrzőm, hivatali kötelességeimet pontosan és lelkiismeretesen teljesítem, és főispáni tisztemben híven eljárok. Isten engem úgy segéljen!” Ld. MNL OL BM Ein. ir. 1937-11-486.; MNLCSML HL Közgy. jkv. 113/1927. (03. 24.)

232