Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)

Cicatricis Lajos főispánsága (1910–1917)

egész addigi pályáját eltöltötte, Hódmezővásárhely sem ismeretlen terep számára. Nem ingatja meg az a tény sem, hogy a vásárhelyi törvényhatósági bizottság többsége vele ellentétes politikai elveket vall. 0 annak az irányzatnak a híve, amely az alkotmány mentén, meddő közjogi harcok mellőzésével, valamint a koronával való teljes összhangban kíván produktív munkát végezni, hiszen az aktuális világpolitikai és világgazdasági környezetben csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a nemzet összes tényezője harmonikusan együtt tud működni. Emellett azonban tisztelettel viseltetik majd főispánként mások politikai törekvéseivel szemben is, amíg azok célja a nemzet ügyének előbbre vitele. A politikai küzdelmek hullámveréseit igyekszik majd működése alatt távol tartani a város társadalmi életétől, nem engedi majd, hogy azok megzavarják Vásárhely közbékéjét, ami pedig a közgyűléseket illeti, tanácskozásait elnökként teljes tárgyilagossággal kívánja majd vezetni. Mindennél többre becsüli a szabadságot, ezért a tisztviselők és az autonóm testületek jogait nemcsak ő fogja tiszteletben tartani, hanem azt másoktól is megköveteli. Kmetykó főjegyző és Pap Imre református lelkész beszédeivel fejeződött be a díszközgyűlés, majd a tisztelgő küldöttségek tagjai járultak a főispán elé. A napot záró 180 fős ünnepi ebédre a Fekete Sas nagytermében került sor, melyen először fordult elő, hogy Spilka Antal személyében a leköszönt főispán is részt vett.873

Bizalmatlanságtól a győzelemig

Cicatricis Lajos kettős beiktatása után a belügyminisztériumnak hivatalosan is bejelentette, hogy közös főispánként Csongrád megye székhelyén, Szentesen kíván lakni,874 hét éven keresztül onnan is járt át Hódmezővásárhelyre főispáni teendőinek intézése céljából. Kezdetben elődeihez viszonyítva kifejezetten formabontó megoldásokkal operált főispánként. Érkezése - amint az installáció botrányos körülményeiből is érzékelhető volt - országgyűlési választási kampány közepére esett, s hamar kiderült, hogy az új főispán aktív pártpolitikai szerepet kíván játszani a hódmezővásárhelyi kampány során is. Természetesen elődeitől sem állt távol, sőt kötelességük is volt választások idején saját pártjuk helyi erőinek felkészítése, támogatása, azonban igyekeztek mindezt zárt ajtók mögött, a nyilvánosság előtt fel nem vállalva végezni. Dáni Ferencről és Kállay Albertról pl. köztudott volt, hogy bizalmas megbeszéléseket tartottak kampányidőszakban a helyi Deák-párti, utóbb szabadelvű pártvezérekkel, azonban nem állítható, hogy ebbéli működésük túlságosan sikeres lett volna, hiszen a vásárhelyi törvényhatóság fennállása óta lebonyolított kilenc választás közül egyetlenegyet tudott csupán saját párttársuk megnyerni (Kovács Ferenc 1881-ben).

873 MNL CSML HL Közgy. jkv. 231/1910. (03. 23.), 232/1910. (03. 23.); MNL OL BM Ein. ir. 1926-11-590.; MNL CSML HL Főisp. ir. 3/1910.; VV 1910. márc. 24.; HMV 1910. márc. 25.

874 MNL OL BM Ein. ir. 1926-11-590.

181