Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Bevezetés
kormány megbízottjaként a leendő főispán politikai hitvallását tekintve egyértelmű a helyzet, a kabinet „bizonyára nem fog erre valami baloldalit kinevezni”, az első vásárhelyi főispán csak Deák-párti lehet. Ennek ellenére a szerző mégis úgy véli, ha a közügyekben nem tud majd pártokon felül álló lenni, akkor élete és működése e poszton folyamatos, de sikertelen küzdelem lesz majd. A Hódmezővásárhelyen hosszú évek óta egymással igen ellentétes politikai felek torzsalkodásait, az ebből eredő személyes súrlódásokat kell majd neki rendszeresen kiegyenlítenie, az egymást ellensúlyozó erőket a város közjavának munkálása felé irányítania. Az elsőszámú elvárás vele szemben az, hogy műveltsége mellett bírjon elég lelkierővel ahhoz, hogy az ellenvéleményeket is meghallgassa. Intézkedései legyenek tapintatosak és óvatosak, minden pártból szemelje ki „a tiszta jellemű, szabadelvű, a város javát és felvirágzását óhajtó, és ehhez tehetséggel is bíró személyeket”, s velük szövetkezve haladjon a józan reformok felé. A helyi körülményeket felismerő erős ítélőképességgel kell bírnia, miközben sok és fontos reformeszme foganatosítása vár majd rá; nemcsak a már mások által felvetett eszméké, hanem a saját maga által kigondoltaké és megvalósítandóké is. Mindenkor kötelessége lesz szigorú igazságot osztani, melynek mérlegét pártérdekek sohasem billenthetik el. A vezércikk szerzője szerint a város közös óhaja, hogy a leendő főispán vásárhelyi születésű legyen, vagy legalábbis olyan személy, aki ismeri a helyi viszonyokat, a vásárhelyi közélet szereplőit. A legnagyobb tragédia lenne a cikkíró szerint, ha egy rideg, merev politikai pártembert kapna főispánként a város, aki képtelen eltűrni az ellentétes politikai véleményt, aki intézkedéseiben nem a város, hanem pártja érdekeit tartja szem előtt. A szerző nevet egyáltalán nem említ esélyesként, csupán céloz arra, hogy többen azért fognak majd haragudni a főispánra, mert maguk szerettek volna e posztra kerülni, azaz önjelöltekből vélhetően nem volt hiány.3’ Egy nevet a Szentesi Lapok szerkesztője megemlített azért, amikor „biztos forrásból nyert értesülésként” közölte, hogy a volt Csongrád megyei alispán, Török Bálint lehet majd Vásárhely első főispánja, ami azért is számított érdekes hímek, mert Török - egykoron jelentős megyei tisztviselőként - nem is titkoltan a város önállósításának egyik legnagyobb ellenzője volt. Ráadásul roppant népszerűtlen figura a városban: az önállósítás kapcsán rendezett ünnepély egyetlen disszonáns eseménye éppen az volt, hogy ismeretlenek bezúzták Török Bálint házának ablakait.33 34 A szentesi újság hírére a vásárhelyi lap szerkesztője lakoni- kus tömörséggel annyit jegyzett csak meg, hogy ha ez igaz lenne, abban az esetben „mindjárt folyamodnék nevezett város a ministeriumhoz, hogy köszöni szépen a törvényhatósági jogot, de csak rendezett tanácsú város akar lenni”.35 33 Uo. 1873. ápr. 20. 34 Uo. 1873. ápr. 20. 35 Uo. 1873. máj. 18. 14
