Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
I. A honismereti élet kibontakozása Csongrád megyében
60 A honismereti élet kibontakozása Csonsrád mesyében kultúra több területével is foglalkozott: „a lomtárba került szavakkal", a paraszti jószágtartással, a névadási szokásokkal, az állatgyógyítás hagyományaival, a gyermekélettel, régi öltözetekkel. Érdekelték a malmok, a temető, a céhes és egyházközségi iratok, a falut irányító jeles személyiségek életútja, a falu 200 évének krónikáját is megírta. Csanádpalotai népdalokat, meséket, gyermekjátékokat, gyógyítási hagyományokat és „elavult szavakat" gyűjtött Bazsó Dénes. Pánczél Józsefné a kövegyi paraszti gazdálkodás ismeretanyagának alapos dokumentálása és a község történetének kutatása mellett számos dolgozatot szentelt a csanádpalotai gyermeknevelés, táplálkozás, ünnepi szokások és a küzdelmes parasztsorsok leírásának. Több mint két évtizedig küldte értékes munkáit elbírálásra. 1987-88-ban kapcsolódott a néprajzi gyűjtők táborához Nagyfalusi Ilona és Nagyfalusi Éva. Ilona a helytörténeti gyűjteményt gondozta egy ideig, később pedig részt vállalt a honismereti diáktáborok munkájában is. Dolgozataiban a gyermek- játékokkal, a népi táplálkozással, gyógymódokkal és a búcsújárás hagyományaival foglalkozott. Testvére, Éva a kukoricatermesztés, a ruhatisztítás témakörét választotta kifejtésre, illetve egy paraszti konyha mindenre kiterjedő eszközleltárát készítette el. Mindkettőjük munkája országos elismerésben is részesült. Rajtuk kívül Németi Bálint- né gazdagította a falura vonatkozó ismeretanyagot. Apátfalva gazdag hagyományvilága többeket is megihletett. Szigeti György tanár 1965-től haláláig rendszeresen és elkötelezetten kutatta szülőfaluja néprajzát: munkássága során több mint kétezer oldalnyi kéziratban örökítette meg a gazdálkodás, táplálkozás teljes ismeretanyagát, valamint a szokások, a gyermekélet és a népdalok világát. Pályázatai országos elismerésekben részesültek. Magas szintű szakmai tudását bizonyító munkái nyomtatásban is megjelentek: a szegedi múzeum évkönyveiben, falumonográfiákban, folyóiratokban. Apátfalva hagyományos paraszti gazdálkodásáról szóló dolgozatai „Fejezetek Apátfalva néprajzából I. Anyagi kultúra" címmel önálló kötetben is megjelentek 1999-ben. Az évente rendszeresen megszervezett megyei honismereti diáktáborok lelkes résztvevői, valamint a falujuk múltja iránt érdeklődő fiatalok is írtak pályamunkákat az apátfalvi népéletről. Elismerés illeti az azóta felnőtté vált szorgos diákokat, Kártyik Zitát, Ördög Anitát és Ördög Ágnest, Mátó Lajost, Póka Editet, Simon Ildikót, Farkas Évát, akik fontos adatokkal gyarapították ismereteinket. Péli Péterné, Rácz Sándor, Felföldi Barnabás után legutóbb, 1999-ben Csapó Jánosné küldött Apát- falváról díjazásban részesült pályamunkát. Sajnos, az ezredforduló után nincs folytatója a pályázatírók sorozatának, a helytörténet iránt érdeklődők inkább a virtuális világban, a világhálón tallózhatnak az apátfalvi hagyományokról szóló írások között. Királyhegyes történetét, hiedelemvilágát, lakodalmi szokásait és a szőtteseket az 1960-as évek végén Búvár Anna kutatta. Szigeti György a népdalok gyűjtését, Tápai Istvánná, majd Dankóné Tápai Beáta az emberi élet szokásainak megörökítését tartotta fontosnak. A névadási szokásokról Rácz Sándor, a megyebeli néprajzi gyűjtők egyik legelismertebb tagja írt dolgozatot. Pitvaros telepes község méltó krónikása volt az 1999-ben elhunyt gyűjtő-kutató levéltáros, Komoly Pál, aki 1971-től írta pályamunkáit
