Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
I. A honismereti élet kibontakozása Csongrád megyében
Önkéntes néprajzi syűjtők Csanádban 61 szülőfaluja hagyományairól. Érdeklődése a történeti, levéltári adatok kutatása, rendszerezése mellett a szokásokra, a gazdálkodás egyes területeire (sertéstartás, cséplés, gazdasági és háztartási berendezések), az öltözködés, táplálkozás, építkezés kérdéseire is kiterjedt. Foglalkozott a ki- és betelepülés mértékével, a környező szlovák telepes községek egyháztörténetével, a kivándorlás adataival is. Tanulmányainak gyűjteményes kiadását a megyei múzeum gondozta. Mellette értékes adatokat gyűjtött egy tanya gazdasági eszközkészletéről 1974-ben Koppány Tamás. A terület központja, Makó népéletének kutatásával többen is foglalkoztak. Az 1960- as években Bíró György a hagymatermesztésről, H. Kovács Mihály a nyelvjárás sajátosságairól és a babonákról, Széli Zsuzsa a lakodalmi szokásokról gyűjtött adatokat. Rácz Sándor az 1980-as évek eleje óta egészen haláláig fáradhatatlanul kutatta a város és környéke múltjának adatait, melyeket több mint kétszáz néprajzi-helytörténeti pályamunkában örökített meg. Tanárként fáradhatatlanul buzdította diákjait is a gyűjtőmunkára, iskolai szakkörei és az általa szervezett csökkentlátók néprajzi klubjának tagjai a pályázatok sikeres, rendszeres résztvevői voltak. Érdeklődését elsősorban a folklór jelenségei keltették fel, a 20. századi városi folklór, a hagyományos népszokások, népdalok, gyermekfolklór köréből született több pályamunkája. A nyelvjárás sajátságai közül a helynevek és ragadványnevek összegyűjtésében végzett pótolhatatlan értékű munkát. Munkásságát 2005-ben az önkéntes gyűjtők legmagasabb kitüntetésével, Sebestyén Gyula-emlékéremmel jutalmazta az országos néprajzi gyűjtőmozgalom. Szabó István és Sipos István is számos nagyszerű írással járult hozzá a makói népélet krónikájához. Tanulságos emberi sorsok megörökítésével, szokások, hiedelmek, hagyományos gyógyító eljárások leírásával gyarapították tudásunkat. Sipos Bernadett tanulóként írt tartalmas pályamunkákat, Márton Imre, Tihanyi Istvánná, Kardos János, Szabó Jenő, Szekeres Mihály Rákos település fejlődésével, egy makói szűcsmester vándorkönyvével, a hagymásokkal, a seprűkészítéssel, betlehemes játékokkal, a gyermekfolklórral s egy nótafa teljes repertoárjának leírásával foglalkoztak. Az ezredforduló után a makói ipar múltját bemutató értékes dolgozatokat küldött a múzeum számára Siket István. A fenti településekről érkezett gazdag kéziratanyag mellett szerényebb mennyiségű írással rendelkezik adattárunk Battonya, Nagylak, Magyarcsanád néprajzáról. Tóth Péter (Battonyai gyermekélet), Asztalos P. Kálmán (Nagylak község és települése). Rácz Sándor (magyarcsanád-bökényi nevek, lakodalmi szokások) után e községek népéletének megörökítése lelkes, elkötelezett, önkéntes gyűjtőkre vár. A 20. század végén a globális műveltség erőteljes térhódítása ellenére a hagyományos paraszti kultúra még emlékezettel elérhető távolságban volt. A lelkes gyűjtőket, a múlt szorgalmas krónikásait nem múló hála és tisztelet illeti munkájukért, a hagyományos műveltség átörökítéséért!1 BÁRKÁNYI ILDIKÓ 1 1 Eredeti megjelenés: Makói História, 1999. 3. évf., 5. sz. 11-13.
