Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
I. A honismereti élet kibontakozása Csongrád megyében
Önkéntes néprajzi syűjtők Csanádban 59 Önkéntes néprajzi gyűjtők Csanádban A néprajztudomány számára mindig fontos volt a paraszti kultúra kutatásával nem hivatásszerűen foglalkozók munkája. A múlt század vége óta sok, a népélet iránt mélyen és elkötelezetten érdeklődő tanár, tanító, lelkész, tisztviselő és parasztember járult hozzá megfigyeléseivel és adataival a néprajzi ismeretek gyarapításához. A diákság körében a gyűjtőmunkát egy-egy lelkes tanár szervezte, irányította, megmegújuló lendülettel. A mozgalomnak az 1952-ben meghirdetett országos néprajzi gyűjtőpályázat adott keretet, amely máig tartó hagyományt teremtett. A pályázatot a Néprajzi Múzeum és a Népművészeti Intézet hirdette meg, előbbi a gyűjtők munkáját néprajzkutatók által kidolgozott kérdőívekkel, később szervezett gyűjtőtalálkozókkal is segítette. 1964 óta az önkéntes gyűjtők külön szakosztályban munkálkodnak a Magyar Néprajzi Társaság berkeiben, s rendszeresen tartanak vándorgyűléseket, ahol lehetőségük nyílik a továbbképzésre, tapasztalatcserére. Csongrád megye 1962-ben, a megyei múzeumi szervezet megalakulása után csatlakozott az országos pályázód rendszerhez, megyei forduló kiírásával. Az évente megrendezett megyei gyűjtőpályázat eredményei országos szinten is elismerést arattak, az eltelt fél évszázad alatt több mint ezer pályamunka érkezett a szegedi múzeumba. A pályázaton résztvevő gyűjtők széles körének közös jellemzője a szülőföld és a hagyományok tisztelete és szeretete, fogékonyság a paraszti mentalitás bölcsességére. A néprajzi gyűjtők tevékenységét az 1960-as, 70-es években a falusi, mezővárosi honismereti szakkörökben folyó munka is élénkítette. A krónikási lelkesedés csak az utóbbi évtizedben hagyott alább érezhetően, a hagyományos paraszti életmódot saját tapasztalatból ismerő, és az utódokra emlékül hagyó idősebb generációk távozásával. Az egykori Csanád megyéhez tartozó települések néprajzával foglalkozó pályamunkák tekintélyes helyet foglalnak el a szegedi Móra Ferenc Múzeum kéziratokat befogadó gyűjteményében, a Néprajzi Adattárban. Makó, Apátfalva, Pitvaros, Csa- nádpalota hagyományvilágáról és helytörténeti érdekességeiről több mint 200 dolgozat született: lelkes és jó szemű, avatott gyűjtők munkái, melyekben szinte monografikus igénnyel örökítették meg szülőhelyük paraszti műveltségének emlékeit. Király- hegyes, Kövegy, Battonya, Nagylak, Magyarcsanád 19-20. századi népéletéről is érkeztek leírások, s az egykor felvidéki szlovák telepesekkel újranépesített Csanádal- bertinek, Ambrózfalvának is akadt krónikása. A gyűjtőmozgalomhoz az elsők között csatlakozott a csanádpalotai Asztalos P. Kálmán, aki nemcsak írásban állított emléket faluja hagyományainak, hanem falumúzeumot is alapított. Húsz éven át folytatott rendszeres gyűjtőmunkája a hagyományos
