Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti-helytörténeti gyűjtemények
Honismereti-helytörténeti gyűjtemények 167 cédulázni a megyére vonatkozó cikkeket. 1967 novemberétől Kárász József egyszemélyi felelőse lett a helyismereti szerzeményezésnek, lapfigyelésnek és tájékoztatásnak. A pincében, a tömör raktározási rendben tárolt megyei gyűjtemény gazdára talált. 1973. január 1-jétől a megyei könyvtári szerepkör átkerült Szegedre, a Somogyi-könyvtárba. A funkcióváltás miatt megkezdődött a városi állomány kialakítása a megyei gyűjteményből. A sajtófigyelés is leszűkült a városi anyagra. 1975-ben Kőszegfalvi Ferenc* 5 került a nyugdíjasként tovább dolgozó Kárász József helyére. Kiválogatta az általa vásárhelyinek vélt anyagot a megyei állományból, melyet helyileg is elkülönített, a kollégák segítségével rekatalogizálta a könyveket, és új katalógust épített fel, továbbá a cikkkatalógusból is kiszedte a megyei anyagot, és azt elküldte Szegedre. Az így kialakított lett nőtt fel; meghatározó erejű gyermekkori élményei befelé forduló, a világ bajaira érzékeny emberré érlelték. A már a gimnáziumban írogató fiú pályája Sárospatakon indult, ám azonnal éles fordulatot is vett: az első éves teológushallgatónak három novellája miatt el kellett hagynia a főiskolát. A parasztság testi, lelki nyomorát tárgyaló, balladás hangvételű írásokat - amelyeket az 1932 karácsonyán megjelenő „Korán sötétedik" című diákantológia közölt - a megcsontosodott szemléletű egyházi felsőbbség lázítónak ítélte, ezért kellett a 19 éves ifjúnak Kolozsvárott folytatnia tanulmányait, irodalmi munkásságát. Az Erdélyi Helikon, az Ifjú Erdély, a Pásztortűz közölte műveit, részt vett a Hitel című folyóirat alapításában, de a budapesti református diáklap, az Új Magyarság is hozta írásait. Belekóstolva a kisebbségi magyar irodalmi életbe, életre szóló élményeket és barátokat szerezve ott, 1935 nyarán térhetett haza. Egyértelműen azonosította magát a népi írók céljaival, részt vett az 1935 augusztusában rendezett vásárhelyi írótalálkozón, ahol egyik kalauza volt az idelátogató Illyésnek, Fájának, Szabó Pálnak, Kodolányinak, Sinkának. A teológiai akadémiát Budapesten fejezte be, majd két évet hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakán. Az Egyetemi Kör tagjaként ott volt a Márciusi Front alakulásánál, szerkesztette a Hidat, a Front rövid életű lapját. A népi írók elleni perek idején egy védelmükben írott cikke miatt kéthavi fogházra ítélték. 1939-ben a Stádium Kiadó alkalmazta, itt jelent meg első regénye, a „Tanya". 1941-ben két kötettel jelentkezett, a nagy vihart kavaró „Asztagok"-kal és a „Családi tűzhely" dmű novelláskötettel. 1943-ban haditudósítóként bevonultatták. A háború, a nyugati fogság amely után a személyi kultusz légkörében még sokáig csak létfenntartó munkát végezhetett, pályájának súlyos törését jelentette. Csak 1956 elejétől jelenhettek meg újra írásai a Vásárhelyi Szóban, a Tisza tájban és 1957-ben új könyve, „A gyújtogató", az „Asztagok" második kötete. 1958-ban került az akkor Vásárhelyen működő Csongrád Megyei Könyvtárhoz. Konszolidálódott körülményeinek köszönhetően egymás után jelentek meg regényei, bibliográfiai munkái, többször kitüntették. 1993-ban díszpolgárává fogadta Hódmezővásárhely, 1975-től egészen 1991-ig nyugdíjasként visszajárt a könyvtárba, töretlen alkotókedvvel. Megyei sajtóbibliográfiája pótolhatatlan kézikönyv, a helyi sajtó föltárásának megkezdésével új utat jelölt ki a helyismereti kutatásban. Életében 15 szépirodalmi és 11 bibliográfiai munkát adott közre. (Az életrajzot Kőszegfalvi Ferenc írta.) 5 Kőszegfalvi Ferenc (1937-) könyvtáros, bibliográfus, helytörténész. 1956-ben végezte el a Közgazdasági Technikumot, majd a Csongrád Megyei Hírlapnál lett újságíró-gyakornok, 1960-tól pedig a helyi OTP fiókban bérelszámoló, ügyviteli alkalmazott. Munkája mellett a József Attila Tudományegyetemen magyar-történelem szakos középiskolai tanárként diplomázott. 1967-től a batídai általános iskolában tanított egészen 1975-ig, amikor Vörös Mihály, a Városi Könyvtár igazgatója, helyismereti munkatársként alkalmazta. A gyűjtemény kezelőjeként elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtáros szakát. 1999-es nyugdíjazása után is aktívan részt vett a munkában. Tagja volt a Németh László Társaságnak, a Szeremlei Társaságnak és a Kajári Emlékalapítvány kuratóriumának. Alapítója volt a Pákozdy Ferenc Irodalmi Társaságnak. Jelenleg a Péczely Alapítvány kuratóriumi tagja. 1988-ban részt vett a Juss c. hódmezővásárhelyi kulturális szemle megalapításában. 1982-ben Németh László Emlékplakettet, 1993-ban Pro Űrbe Hódmezővásárhelyért kitüntetést kapott. 1975-től mintegy százötven helytörténeti, helyismereti cikke, tanulmánya jelent meg különböző lapokban, kb. 30-40 (részben kéziratos) bibliográfiát, repertóriumot készített.
