Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
II. A honismereti tevékenység közösségei és színterei Csongrád megyében - Honismereti közösségek
Honismereti közösségek 145 lényeges módszertani váltásra késztették a tanárt. A holokauszt, a doni katasztrófa, a második világháború eseményei, a délvidéki vérengzés, az ötvenes évek és a Kádárkorszak jelenségei a fiatalok számára szinte ugyanolyan távoli témák voltak, mint a tatárjárás vagy a hódoltság kora. Az iskolánkban szervezett délutáni, esti történelmi előadásokon a kollégisták mellett a szegedi és bejáró diákok közül is sokan voltak jelen. Gyakran a civil szervezésű programok, előadássorozatok meghatározó hallgatóságát jelentették a diákjaink. A történelemből a honismeret így kiemelt, majd egyeduralkodó tartalommá vált. Eveken keresztül szerveztünk iskolai kirándulásokat is. így látogattuk meg Csong- rád megye városait egy-egy nap alatt, majd Kalocsát, Aradot és Temesvárt, Szatmári és Máramarost, Burgenlandot és Komáromot. Első magyarországi csoportként koszorúztunk a nándorfehérvári diadal évfordulóján, 2006-ban a belgrádi várban a magyar nagykövet jelenlétében. Szeged olyan nagyváros, amely a múltjából adódóan és a közgyűjteményei révén sok lehetőséget kínál. A szakkörösök rendszeresen tekintették meg a levéltár, a Somogyi-könyvtár, a Fekete-ház és a Móra Ferenc Múzeum kiállított és számunkra bemutatott tárgyi emlékeit. A honismereti egyesületi kapcsolatok megkönnyítették a helyszínek meglátogatását. Az emberi kapcsolatok révén olyan szakmai együttműködés alakult ki, amely ritkán adódik egy-egy iskola számára. Eredeti forrásokat tudtunk kiállítani az aulánkban az iskola történetéről, Dugonics András munkásságának bemutatására, a 18. századi Szegedről, a szegedi várról, a szegedi választások történetéről (1848- 1948), a holokauszt szegedi áldozatairól. A szakkör tevékenysége az iskolai kiállítások szervezéséhez kapcsolódott. Segíti az oktatást és a nevelést az, ha a tárgyi emlékek az iskola folyosóján is megtekinthetők. A legjelentősebb várostörténeti források megfigyelése, elemzése a szakköri munka meghatározó része volt, abba a tendenciába illeszkedett, amely a forrásközpontú történelemoktatás elterjedésével járt. A honismereti versenyek feladatai ösztönzően hatottak a munkára. A szabad ötleteknek tág tere nyílt, a tanulói tevékenység gyakorlati teret kapott, a történelem nemcsak a lexikális tudás birtoklásának örömét jelenti. Erre a szakkör keretében nagyobb tér nyílt, mint tanórán. Szakkörvezetőként tíz év alatt ismertem meg a fontosabb várostörténeti, régészeti, néprajzi, intézménytörténeti és különböző szakmák történetét feldolgozó monográfiákat. A szakkörösök közül kerültek ki a honismereti versenyek és az Ifjúsági Honismereti Akadémiák résztvevői. Egy pályázat kapcsán valósítottuk meg a „Fedezzük fel Szegedet!" című helytörténeti témahetet. Kétévnyi tapasztalat áll mögöttünk. Első ízben önkéntes csoportot, azaz különböző évfolyamú, érdeklődő, háromfős diákcsapatot szerveztük egy város- ismereti verseny köré. Zömében délutáni elfoglaltság volt, a tanulás mellett. Központi témáját a város legjelentősebb épületei szolgáltatták. A második alkalommal már a 8. évfolyam kötelező négynapos, helyi tantervbe bekerült foglalkozása lett. Szeged 1900 körüli állapota kapcsán a várostörténet, az irodalom, a zene és az építészettörténet
