Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Válogatott dokumentumok
pítése volt. Ennek megkezdésére május 21-én került sor, amit újabb aktíva ülés előzött meg. Az eseményekre való gyors reagálásnak, a kidolgozott helyi politikának köszönhető, hogy a város lakosságának mintegy kétharmadát példás rendben, a legkisebb baj nélkül 5 óra alatt ki tudtuk telepíteni. A kitelepítést végző dolgozók mindegyik a munkájának a legjavát adta. Kitelepült lakosságunk igazán nagy politikai érettséget tanúsított, hisz demoralizáló hangot véletlenül sem lehetett hallani, pedig ilyen eseményt a ma élő generáció tagjai közül igen kevesen éltek át. A kitelepítés mellett óriási erőfeszítést jelentett a védelemhez szükséges közmunkaerő biztosítása, mert május 22-én már teljes erővel tombolt a Hadár-feljárónál keletkezett buzgárcsoport. Közben az időjárás is rendkívüli módon nehezítette a védekezést, s ezt május 22-én éjjel olyan helyzetet teremtett, hogy fel kellett készülni a város teljes kiürítésére. A rendkívül jól szervezett védekezés eredményeként 23-án reggelre enyhült a helyzet, megkezdődött a Maros lassú apadása. A megáradt Marossal való drámai küzdelem, a töltések átázása, a fakadóvizek mind nagyobb tömege, a rendkívüli csapadékos idő kezdte próbára tenni az emberek idegeit. Ekkor határozta el ismét a városi Pártbizottság, hogy május 23-án reggel 6 órakor rendkívüli aktíva ülést tart, melyen meghirdette: minden erőt a közmunkára, mert csak így menthető meg a város. Az összefogásnak meg lett az eredménye, mert az esti órákra mérséklődött a veszély annyira, hogy 23-án a késő esti órákban a helyi Védelemvezetőség vette át a védekezés teljes irányítását. A védelmi munka elsődlegessége mellett újabb problémák megoldását kellett megkezdeni. Legfontosabb mellékfeladat volt a kitelepült családok felkutatása. Alapszervezeti titkárokból, pedagógusokból, tömegszervezeti vezetőkből, városi szintű politikai és állami vezetőkből alakult brigádok megkezdték Hódmezővásárhelyen és Szentesen levő makóiak felkutatását. A két fogadó város vezetősége ebben óriási segítséget nyújtott, hisz 2-3 nap elteltével minden kitelepült makói tartózkodási helyét sikerült megállapítani. Már ezen a napon (május 24-én) intézkedés történt a kitelepült családok látogatására, aminek lebonyolítása igen higgadt politikai munkát igényelt, mert az idehaza maradt családtagok körében elég feszült hangulat volt hozzátartozóik holléte iránt. Mérsékelte a közhangulatot, hogy ezen a napon megtekintette a védekezést Biszku Béla és Fock Jenő elvtárs, amikor is döntés született a várost védő lokalizációs gát építésének azonnali megkezdésére. A közel kéthetes közmunka kezdte fáradttá tenni a vezetőket, dolgozókat egyaránt. Ekkor határozta el a városi Pártbizottság a szigorúbb munkaerő gazdálkodást, a munkaerő pontos számbavételét. Kiadta a következő jelszót: Mindenkit munkára kötelezni, minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítani a város közrendjét és közbiztonságát. Az említettek betartására utaló közleményt hangosító berendezéssel ellátott gépkocsikkal hoztuk a lakosság tudomására. A felhívás hatását abban tapasztaltuk, hogy a közmunka elöl elhúzódott férfi dolgozók gyorsan munkára jelentkeztek, másrészt nyoma sem volt semmiféle közrend megbontásnak, lopásnak, vagy egyéb más bűncselekmény fajtának. Jelentős politikai feladatok megoldását vállalta ismét magára a városi Pártbizottság, amikor május 26-án délben megtartott aktíva értekezleten a következő főbb feladatokat szabta meg a város pártszervezetei, gazdasági egységei számára:- További helytállásra való mozgósítás.- Az itthon lévő munkaerő szigorú számbavétele.- A csellengő, lógó emberek számbavétele. 289
