Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Válogatott dokumentumok
- A termelő munka megindítása.-A kitelepült dolgozók közt a helyi politikai munka megkezdése, látogatásuk megszervezése.-A veszélyeztetetett területekről az állatállomány, gépi berendezés és egyéb vagyontárgyak kitelepítése.- A kitelepültek hazaszivárgásának megakadályozása. Az intézkedések leglényegesebb pontjaira azonnal reagáltak, hisz május 27-én már több mint 10 üzemben megkezdték a termelést, termelőszövetkezeti tagok sürgetik a növényápolási munkák mielőbbi folytatását, s egyre nagyobb erővel tör fel az itthon maradottak körében, hogy illegálisan senki se hozhassa haza kitelepült családtagjait. Május 27-én a városi Pártbizottság titkára és a tanács v. b. elnöke, Hódmezővásárhelyen aktíva ülésen tájékoztatták a kitelepülteket az itthoni helyzetről és a rendkívüli állapot miatt kialakult egyéb feladatokról. Közben a helyi vezetőkből alakult bizottság rendszeresen tartotta a kapcsolatot a két város illetékes vezetőivel és a jelentkező problémákat igyekeztek gyorsan megoldani. Erre az időszakra a Maros több mint egy métert apadt és a kedélyek kezdetek csillapodni, bár a vízügyi szakemberek ismét áradást jeleztek, ami be is következett oly annyira, hogy a vízszint elérte az 544 cm-es magasságot. Ez 80 cm-es szintkülönbséget jelentett a korábbi maximumhoz (624 cm). Május 28-án reggel a városi Pártbizottság ismét saját székházában kezdi meg tevékenységét, ugyanis május 22. és 27. között a városi Pártbizottság apparátusa a városi tanács épületében működött, és nyomban V. B. ülést hív egybe, ahol az árvízvédelmi helyzetről és a pártértekezlet intézkedési tervéről tárgyal a végrehajtó bizottság. Az ülésen szóba kerül a termelő munka mind fokozottabb folytatása, a kitelepült női dolgozók munkavégzés céljából való haza- és visszaszállítása. Ebben az ügyben még az nap tárgyalás kezdődött illetékes megyei és városi vezetők között, ahol megállapodás született abban, hogy 13 ipari és 4 mezőgazdasági üzem megkezdi a női dolgozók munkába való haza- és visszaszállítását. 29-én reggel már több száz női dolgozót közúti járművekkel hazaszállítanak és folytatják a félbemaradt termelést. Ez jelentős gazdasági és politikai intézkedés volt. Egyrészt, ekkor már látható volt, hogy minden üzemben nagyon jelentős kiesés volt, és egy percig sem lehetett várni a termelés részleges vagy teljes beindításával, a mezőgazdasági üzemekben rendkívül sürgető volt a növényápolás gyors folytatása, másrészt családi szempontból is helyes volt a dolgozó nők munkába történő haza- és visszaszállítása. Pl. a legszükségesebb házimunkát elvégezték itthon tartózkodásuk alatt, személyesen informálták Vásárhelyen és Szentesen maradt hozzátartozóikat az itthoni helyzetről. Ezekkel egy időben a védelemvezetőség megszigorította a városba egyénileg visszajönni akaró nők, gyermekek és öregek hazautazását. Ez annál is inkább szükséges volt, mert erre az időre elég sokan engedély nélkül hazatelepültek, ami komoly problémát okozott azok körében, akik lelkiismeretesen elviselték a kitelepítés okozta nehézségeket. Az említett helyi problémák miatt a városi Pártbizottság ismét szükségesnek látta a pártalapszervezetek titkáraival történő tanácskozást, amire május 29-én került sor. Itt az eddigi politikai problémákon kívül szó volt az árvízveszély ideje alatt tett intézkedések politikai értelmezéséről, a konszolidáció gyors kibontakoztatásáról, a védelmi és termelőmunka értelmezésének dialektikájáról, az emberek helytállásának megítéléséről, a megfutamodottak elmarasztalásának módszereiről, a különböző „kritikusok” véleményeinek megítéléséről, a társadalmi összefogás szükségességéről. Itt fogalmazta meg a városi pártbizottság titkára: Tegyük szebbé megvédett városunkat, mint volt. Ezenkívül részletes tájékoztatót kaptak a titkár elvtársak a kongresszusra való készülés városi és alapszervezeti feladatairól, teendő intézkedésekről. Június 1-re mind 290
