Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Múltidézés és tanulságok
nünk, sőt az általunk üzemeltetett víziközművek létesítmény-védelmét is meg kell oldanunk. Amikor abban reménykedtünk, hogy a következő árvízrekordra újabb 38 évet kell várnunk, alaposan tévedtünk. Már 1974-ben is rezgett a léc, de a következő évben 625 cm-rel újabb rekordot állított fel a Maros a makói vízmércénél. A védekezés mégis sokkal egyszerűbb volt éppen a nagyárvíz tapasztalatai és a közben elvégzett munkák miatt. Ezt követően viszont csak 1981-ben, 1998-ban, 2000-ben és 2006-ban érte el a tetőzés az 500 cm-t, többnyire fakadó vizet és belvizet okozva elsősorban Lesiben, de 2000-ben a város belterületén is. 1990-ben viszont mindössze 90 cm volt a legmagasabb vízállás. Hiába minden, hisztis folyónak szeszélyes a vízjárása. ÖTFRONTOS HARC A VÍZZEL Az én háromfrontos munkám azonban eltörpült amellett, hogy a védelmi bizottságnak meg kellett küzdenie a Maros és a Tisza fenyegetésével is (hiszen körtöltés hiányában egy Tisza bal parti töltés-szakadás is elöntéssel veszélyeztette a várost és a köztes településeket) az ekkor már jelentős belvízzel, valamint a folyamatosan szakadó esővel is. Az ötödik frontot az ivóvízellátás jelentette. Az előző két évben ugyanis az akkori Vízmű Társulat jelentősen megnövelte a vízbekötések számát anélkül, hogy ennek arányában növelte volna a Vízmű kapacitását. Ugyanakkor a védekezés idején a város népessége is megduzzadt. Egyszóval ivóvízhiány fenyegetett annak ár- és belvíz miatt felerősödött összes közegészségügyi következményével. Addig sem tankönyv, sem szakirodalom nem foglalkozott azzal, hogy egy ivóvízellátó, vagy szennyvízelvezető rendszert hogyan és meddig lehet működtetni árvíz idején és az akkori híradás- technikai viszonyok között bizony a szentesi vállalati központ és ott fellelhető technika bizony túlságosan távolinak tűnt. Maradt tehát a régi bevált taktika: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Ennek értelmében tehát amellett, hogy részt vettünk a közvetlen árvíz védekezésben, kidolgoztuk a kutak, a víztermelő telepek, a szennyvízátemelők és a két szennyvíztisztító védelmét. Egyedül a Gépgyár melletti tisztítónál kértünk segítséget, mert a fakadó és szivárgó vizek elborították volna a terepszint alá süllyesztett kétszintes szennyvízülepítőt. A többi létesítményt a lehetséges szintig magunk biztosítottuk, melyhez sokszor úgy szereztem homokzsákot, hogy karszalaggal és árvízvédelem feliratos autóval megálltam egy-egy homokzsákkal megrakott billentő platós Zil mellett és megkértem a gépkocsivezetőt, hogy kövessen. A legnagyobb kihívás azonban az volt, hogy a kevés kútkapacitás ellenére folyamatos túlnyomás alatt tartsuk a vízvezeték rendszert nemcsak Makón, hanem valamennyi érintett településen is, és a túlnyomást próbáljuk fenntartani az esetleges elöntés után is, ameddig csak lehet. Ugyanis ez volt a legegyszerűbb, egyben az egyetlen lehetséges védekezés annak érdekében, hogy szennyezőanyagok ne jussanak a vízellátó rendszerbe. Ezt azonban Makón nem tudtuk volna megoldani a két évvel azelőtt üzembe helyezett terepszint alá süllyesztett szivattyúházban, ezért egy benzinmotoros szivattyúegységet a terepszint fölé emelt víztároló tetején szereltünk össze. Most először vehettük volna hasznát a szivattyú nélküli úgynevezett szivornyás vízkitermelésnek, de szerencsére üzemeltetésére nem volt szükség, a vízmű teljes kapacitással működött a védekezés időtartamában és a 19
