Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A népszerű politikus
A NÉPSZERŰ POLITIKUS A római katolikus Nagyiván-család lakásában a szentképek mellett Kossuth Lajos képe függött a főhelyen. A szegedi, a tanyai parasztság, a gazdatársadalom a 48-as, a függetlenségi, kossuthi hagyományok tisztelője és ápolója volt. Az első világháború után, a Horthy-rendszer idején is e hagyományokat követte a Nagyiván-család, ugyanakkor az idős és a fiatal gazda egyaránt némi nosztalgiával emlékezett a Ferenc József-i „boldog békeidőkre", amikor a család és az egész helyi gazdatársadalom életét az anyagi gyarapodás, a gazdasági előrehaladás jellemezte. A fiatal gazda határozottan ellenzéki politikai szemléletet vallott magáénak, de mindig elismerően emlegette, hogy IV. Károly király a fronton, ahol ő is szolgált, a katonákkal együtt csajkából ugyanazt a levest ette, amit a katonák kaptam. A család az 1920-as és 1930-as években a nemzeti liberális elveket hirdető Rassay Károllyal és pártjával szimpatizált. A fiatal gazda e párt gyűléseire járt el, és feleségével együtt minden bizonnyal e párt jelöltjére szavazott az országgyűlési választások idején. Mi jellemezte a város politikai viszonyait a Horthy-rendszer idején? Szegedet nevezték az ellenforradalom, a szegedi gondolat szülővárosának, amiből az következett volna, hogy a keresztény nemzeti kurzus domináns szerepet tölt be a város politikai életében. Ez azonban az 1920-as évek legelejét leszámítva, nem következett be, ami a város társadalmának polgárosodásából, alapjában polgári jellegéből következett. Az országgyűlési képviselő-választásokon hosszú ideig egy kormánypárti és 2 ellenzéki (egy szociáldemokrata és egy Rassay-párti) képviselőt választottak. Vagyis Szeged politikailag ellenzéki város volt. 1935-ben következett be fordulat, amikor a Gömbös Gyula miniszterelnök vezette Nemzeti Egyesülés Pártja (NÉP) a városban elnyerte a szavazatok több mint 62 százalékát, így két képviselőt küldhetett a parlamentbe. A két ellenzéki párt közül a szociáldemokraták a szavazatok 18,2, a Rassay-párt pedig 19,7 százalékát szerezte meg, így a Rassay-párt vezetője lett országgyűlési képviselő. E nemzeti liberális csoportnak nemcsak a városi polgárság, kispolgárság és értelmiség, hanem a tanyai parasztság, a gazdatársadalom körében is nem kis befolyással rendelkezett, hiszen politikájában nagy hangsúlyt kapott a 48-as függetlenségi hagyományok ápolása. A parasztság, a gazdatársadalom körében élénken éltek ezek a hagyományok. 48
