Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A népszerű politikus
A szegedi parasztság jelentős része a politikai ellenzéket támogatta, amit erősített az, hogy a bérlő parasztok a Horthy-rendszer idején állandó vitában álltak a nagybirtokos várossal, hiszen a magas bérleti díj megfizetése mindig súlyos gondot jelentett számukra. A parasztság, a gazdatársadalom ellenzéki pártja, a Független Kisgazdapárt azonban a városban csak az 1930-as évek második felében kezdett működni. Ebbe a pártba lépett be 1938-ban Nagyiván János. Lánya ekkor már 14. évét betöltötte, így jól emlékszik arra, hogy apja mivel indokolta pártba lépését. Apja mindig az ellenzéki politika híve volt a Hor- thy-rendszerben. Azt várta az ellenzéki politikusoktól, hogy a parasztság, a gazdatársadalom érdekét, és törekvéseit szolgálják. Ugyanakkor azt tapasztalta, hogy az ügyvéd, értelmiségi és más úri foglalkozású politikusok között nincs olyan, aki ismerné a parasztok, a gazdák valódi életét, gondjait, fádal- mát, törekvéseit. Azért vállalta az aktív politizálást, mert határozottan meggyőződött, hogy a gazdatársadalom érdekeit a politikában csak az tudja igazán szolgálni, aki maga is gazda, a gazdatársadalom soraiból lép a politikai küzdelem színterére. Az 1939-es országgyűlési képviselő-választás idején az ellenzéki Független Kisgazdapárt képviselőjelöltségét vállalta Shvoy Kálmán nyugállományú tábornok mellett, aki a kormányzópártot otthagyva szembefordult az uralkodókörök politikájával. Nagyiván János ekkor már 46 éves volt. Jól ismerték a városban, a tanyavilágban a gazdák, hiszen sokrétű közéleti, szakmai tevékenységet fejtett ki. Tagja volt a nagytekintélyű Felsővárosi Gazdakörnek, szerepet vállalt a fűszerpaprika-termelők különféle együttműködésében, a méhészek egyesületében tevékenykedett, és a gazdálkodók más szakmai szervezkedéseiben is kezdeményező szerepet töltött be. A hatalom helyi képviselői a legdurvább eszközökkel léptek fel az ellenzéki kisgazdapárt és képviselőjelöltjei ellen. Képviselőjelöltsége mégis lehetőséget nyújtott számára, hogy gyűléseken fellépjen, beszédeket tartson a városban és a tanyavilágban élő gazdatársai előtt. Megismerték, mint közéjük való, az ő nyelvükön beszélő ellenzéki gazdapolitikust. A választási harc időszakában megismerkedett Eckhardt Tiborral, a párt országos vezetőjével és Bajcsy-Zsilinszky Endrével, aki ekkor már a kisgazdapárt tagja volt. Az 1939. évi országgyűlési képviselő-választáson a kormánypárt a szavazatok valamivel több, mint 54 százalékát szerezte meg, tehát majdnem 10 százalékkal kevesebbet, mint 1935-ben. Megjelent és sikert ért el a nyilaspárt a maga valamivel több, mint 22 százalékos szavazatarányával. A harmadik he49
