Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A vállalkozó szellemű gazdálkodó
Szegeden a 20 holdon aluli kisgazdasággal rendelkezők a parasztoknak mintegy 90%-át tették ki, a középparasztok részaránya jóval alacsonyabb volt, mint Kecskeméten és Hódmezővásárhelyen. Gazdasági ellentéteik ezért kevésbé éreztették hatásukat a parasztság rétegei között, mint a másik két városban. Gazdasági, társadalmi viszonyaikat szemügyre véve azt kell vizsgálnunk, hogy melyek voltak azok a paraszti csoportok, amelyek árutermelésük növelése révén igyekeztek kitörni mostoha viszonyaikból, igyekeztek gazdaságilag megerősödni, s a társadalmi felemelkedés útjára lépni. A város határában mintegy 2500 olyan, 5 holdon felüli gazdaság működött, amely 1 holdnál nagyobb szőlő- és gyümölcsös területtel rendelkezett. Ezeket a tanyai szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó, de a mezőgazdálkodás más ágait is művelő, állattenyésztést, főleg baromfitenyésztést folytató parasztgazdaságokat lehet rendszeres árutermelőnek tekinteni. Szőlőtábláikon e birtokos parasztok gyümölcsfákat ültettek. E családok túlnyomó többsége fogattal rendelkezett, így a városi piacra gyümölcsöt, burgonyát, zöldséget szállított, ami nyáron és ősszel bevételhez juttatta őket. A baromfi- tenyésztés ugyancsak kifizetődött, mert a tojás értékesítésével szinte egész évben, a nevelt és hizlalt baromfi eladásával pedig ősszel és télen jutottak bevételhez. Legtöbbjük borgazdálkodást folytatott, ami télen is munkát adott számukra, s a bor értékesítése hasznot hozott. E parasztcsaládok tehát némileg szakosodott árutermelést folytattak, bár gazdálkodásuk nemcsak szőlő- és gyümölcstermesztésre terjedt ki, de ez volt a meghatározó. Termelésük a család munkáján alapult, csak időnként foglalkoztattak idegen munkaerőt. Termelőmunkájuk már bizonyos szakértelmet igényelt, amit főleg tapasztalatszerzés útján sajátítottak el. Gazdálkodásukban igyekvőén felfelé törekedtek, újításra, korszerűsítésre is hajlottak, s a vállalkozó szellem jellemezte őket. Munkájuk mellett figyelemmel kísérték a piac alakulását, gondolkodásukat, felfogásukat a viszonylagos széleslátókörűség jellemezte. Ezt a hozzávetőlegesen 2500 családot lehet polgárosodó parasztrétegnek tekinteni, amely a közel 10 000 birtokos és bérlő család negyedét jelentette. A szegedi parasztságnak a szőlő- és gyümölcstermesztők, baromfitenyésztők mellett létezett egy másik piacra termelő, polgárosodó rétege, mégpedig a fűszerpaprika termesztők 5-6 ezres tábora. Mivel a paprikatermesztők némelyike gyümölcsös- és szőlőterülettel is rendelkezett, ezért helytelen lenne a szőlőt-gyümölcsöt, valamint a paprikát 45
