Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)

A vállalkozó szellemű gazdálkodó

Aranylakodalmak, rokoni kapcsolatok A Nagyiván-családban némi kettősség, ellentmondás érvényesült. A gaz­dálkodás korszerűsítésére, vállalkozásszerű fejlesztésére irányuló törekvést és a később politikussá vált fiatal gazda testesítette meg. Ebbéli törekvéseit azonban nem a családi gazdaság keretében, hanem önálló gazdálkodóként tudta megvalósítani úgy, hogy mintegy két évtizeden keresztül saját illetve felesége földje mellett földet és tanyát is bérelt, amelyen gazdaságát kialakí­totta. A 60 holdas családi birtokon a gazdálkodás feladataival idős szülei és két testvére, Ferenc és László nehezen tudtak megbirkózni. László az atkaszigeti 36 holdas birtokot művelte, az ottani tanyában lakott családjával. Ferenc há­zasság után az algyői út nyugati oldalán a néhány holdas birtokrészen tanyát épített. Öccsével, Lászlóval önállóságra vágytak, de ez hosszú ideig nem valósult meg. Noha az idős szülők is ésszerű gazdálkodásra törekedtek, felismerték az állattenyésztés fontosságát, további korszerűsítésre azonban már nem mertek vállalkozni. Mindehhez járult merev ragaszkodásuk a régi paraszti hagyomá­nyokhoz. A régi paraszti regula szerint amíg élnek a szülők, addig övék a csa­ládi vagyon, ők rendelkeznek a közös jövedelem sorsáról. Az idős Nagyiván- házaspár esetében ez a gyakorlat talán még fokozottabban érvényesült. Gyer­mekeik - egy kivételével - már az első világháború alatt, az 1920-as évek ele­jén elérték a felnőtt kort, házasságot kötött, a lányok férjhez mentek, de a va­gyonból egészen 1937-ig egyikük sem részesedett. Nem lázongtak a régi pa­raszti regula érvényesülése ellen, de mindez gátolta önálló gazdálkodásuk ki­alakítását, ami ösztönzőleg hatott volna gazdasági előrehaladásukban. Egyedül a legidősebb testvér tudta éppen bérlete segítségével megala­pozni és sikerre vinni önálló gazdálkodását, azonban magánéletében, család­ja életében, sőt a parasztságon kívüli világgal szemben ő is szigorúan ragasz­kodott a régi paraszti hagyományokhoz, a régi paraszti életszemlélethez. Gazdasági tekintetben magát, családját gazdálkodónak, sőt egyre inkább vál­lalkozónak tekintette, de minden más tekintetben, a külvilággal szemben pa­rasztnak vallották magukat. Nem szégyellték paraszt öltözéküket, hagyomá­nyaikat. Lányuk, Anna még ma, 85 éves korában is élénken emlékszik a következő esetre. Az 1930-as évek közepén - mint ahogy már szó volt róla - polgári isko­lában tanult. Az első szülői értekezleten egyedül az anyja jelent meg paraszti fejkendőben a sok kalapos asszony között. Ő ezt nagyon szégyeilte, amit el is 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom