Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A vállalkozó szellemű gazdálkodó
mondott az apjának. Az apja azonban azt mondta, hogy ezt nem kell szégyellnie, hiszen az anyja többet dolgozik, mint az ott megjelent kalapos asszonyságok együttvéve. Emiatt tehát nem kell szégyenkeznie, sőt anyjára legyen büszke. Apjának az álláspontja, felfogása nagyon igazságos és emberi volt, de a régi paraszti életszemlélethez való ragaszkodás azt jelentette, hogy ő, aki szeretett volna, nem tanulhatott tovább. Öccse sem, de öccse nem is akart továbbtanulni. Az idős Nagyiván-házaspár 1940-ben tartotta a családi tanyán házasság- kötésük ötvenedik évfordulójának ünnepségét, vagyis aranylakodalmukat. Az aranylakodalmon - a hagyományoknak megfelelően - minden családtag egész családjával együtt részt vett. A hat Nagyiván-testvér mindegyike már régóta házasságban élt, gyerekeik voltak. A hat testvér közül elsőnek, már 1919-ben Viktória ment férjhez, méghozzá a szomszéd tanya tulajdonosához, Frank Mártonhoz. A házasságkötésben őt a legidősebb testvér, János követte, aki a gajgonyai Kovács Annát vette feleségül 1922-ben. Ezután a többi testvér is házasságot kötött, férjhez ment. A férfiak gazdálkodó családból származó lányt vettek feleségül. A családokban sorjában születtek a gyerekek, akik közül az aranylakodalom időpontjában néhányan már elérték a felnőtt kort. Frank Márton és Nagyiván Viktória első gyereke, József 1921-ben, a második, Ilona pedig 1922-ben. Nagyiván János és Kovács Anna lánya, Anna 1924-ben, fia, János 1925-ben született. A többi testvér családjában az évek folyamán sok gyerek született. Két fiatal anya, Nagyiván Lászlóné és Szögi Benjáminné Nagyiván Anna pólyás csecsemővel szerepel az aranylakodalmi csoportképen. A Nagyiván-família olyan nagyszámúvá gyarapodott, szélesedett, hogy az egyes családtagok életútját a leszármazottak ma már nem is tudják pontosan nyomon követni. Nagyiván Anna szerint a nagyszámú família tagjai között sokan gazdálkodók, parasztok voltak, akiknek egy részét az 1950-es években kuláklistára tették, üldözésben volt részük. A leszármazottak közül néhányan ipari szakmát tanultak, gyerekeiket tanítatták, akik értelmiségivé váltak. A família tagjainak többsége nem politizált, nem csatlakozott Nagyiván János politikai tevékenységéhez, mert féltek a következményektől. Voltak viszont olyanok is, akik 1945 után kommunista párttagok lettek. A sokágú Nagyiván-família tagjainak, leszármazottainak életútja, sorsa tükrözi az egész társadalom életében az elmúlt évtizedekben végbement ellentmondásos folyamatokat. A Nagyiván-famíliával már 1919-ben rokonságba került és a szomszédban élő Frank-család sorsa kissé más jellegű, mint a Nagyiván-családé. Frank 38
