Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A vállalkozó szellemű gazdálkodó
Birtokos és bérlő Nagyiván tehát birtokosként és bérlőként gazdálkodott, és arra törekedett, hogy megvalósítsa termelő, állattenyésztő munkájának korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseit. Míg ő családjával Gajgonyán élt, a régi feketeföldi gazdaságban szülei és két testvére, Ferenc és László végezték a gazdálkodási teendőket. Ez továbbra is így maradt. Ő saját, önálló gazdaságában alakított ki nagy állatállományt, amelyben a liba-, pulyka- és tyúkállomány éppúgy helyet kapott, mint a sertés- és szarvasmarha-állomány. Itt is közel 10-re gyarapította a fejőstehenek számát, és korszerűnek mondható tejgazdaságot alakított ki. A tejszeparátor segítségével teavajat készítettek, amit már „Ifjú Nagyiván János tejgazdasága" felirattal ellátott csomagolásban árultak. O a családi birtok földjének megművelését is vállalta, mert így tudta nagy állatállománya takarmányszükségletét megtermelni. Felesége 10 holdja és a bérelt 20 hold egy idő után kevésnek bizonyult. 1929-ben azonban bekövetkezett a nagy világgazdasági válság, amely hazánk gazdaságát, beleértve a mezőgazdaságot, súlyosan érintette A gabona, a búza ára óriási mértékben csökkent, ezért különösen a külterjesen főleg csak gabonát termelő, kevés állatot tartó gazdaságok kerültek súlyos helyzetbe. Mindez arra késztette, hogy tovább keresse gazdaságában a belterjes termelés, a belterjesfejlesztés útját. Noha a környéken nem igen foglalkoztak fűszerpaprika-termesztéssel, ő mégis megpróbálkozott ezzel. Megismerte a termesztés minden csínját-bínját, és néhány év múlva elismert fűszerpaprika-termesztővé vált. A család legfiatalabb tagjai is részt vettek a mindennapi munkában. Az 1924-ben született Annának már 8-10 éves korában a libafalka őrzése volt a feladata. A közeli legelőn, a határt behálózó belvízlevezető csatornák füves partjain legeltette, őrizte a libákat. Iskolás korában ez volt a munkája. Nyári szünet, vakáció nem járt sem neki, sem 1925-ben született öccsének. Ő a liba- falkát őrizte, terelgette, öccse pedig a birkákat egész nyáron. Iskolás korukban fizetségül egy közös kerékpárt kaptak, amellyel felváltva egymást vitték a tanyájuktól 2 kilométerre levő iskolába és vissza. Később már külön is kaptak egy-egy kerékpárt. Anna szeretett olvasni. A libafalka mellet mindig könyv volt a kezében. Apja polgári iskolába íratta. Itt még jobban megszerette a könyveket. Az volt a titkos terve, hogy majd könyvtárosnak tanul. Az iskolában megismerkedett a zenével, zongorázással is próbálkozott. Amikor azonban apjának felvetette, 31
