Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A Nagyiván-család múltja
A várostól távolabbi homoki és pusztai övezet birtokos és bérlő gazdái az 1890-es években a nagyobb arányú szőlőtelepítés révén tudták gazdálkodásukat korszerűsíteni, fejleszteni, árutermelésüket növelni. Az újonnan telepített szőlőterületek csak évek múlva fordultak termőre. A tanya építéséhez, az állatállomány kialakításához pénz, tőke kellett, amihez a parasztcsaládok szűkében voltak. Sokszor a szükséges tőkét a saját, a családtagok kezemunká- jával pótolták. A 20. század elején e parasztcsaládok hősies eredményei már kezdtek megmutatkozni: A Szeged környéki homokvidék, pusztaság kezdett kulturtájjá változni. A homoki, a pusztai legelők egy részét szőlőtáblák foglalták el. Sok új tanya épült, ahol nagy számban baromfit, pulykát, libát neveltek, lábasjószágot tartottak. A tanyák körül veteményföldek kezdtek megjelenni, ahol burgonyát, zöldséget termeltek és a közeli nagyváros piacán értékesítettek. A tanyai árutermelés is kezdett jobban kibontakozni. Újszegeden a gabonatermelő, állattenyésztő gazdák csoportja mellett a városrész kertvárosi jellegéből adódóan sajátos városi kertészréteg alakult ki. E kertészek telkükön korai és nyári zöldséget, virágot termesztettek. Kertjükbe gyümölcsfákat ültettek, amelyeknek termését, valamint a zöldséget, vágott virágot a város piacán jól tudták értékesíteni. Házasságkötés, családgyarapodás A lovakat szerető, szorgalmasan dolgozó fiatal gazdát sokat ismerték a Felsővároson, a város szélén elterülő feketeföldi övezetben. A Felsővárosban ismert, sőt elismert volt a Bitó halászcsalád. Az 1800-as évek második felében egyes halászcsaládok sikeres vállalkozóvá váltak, vagyonra tettek szert. A családi szájhagyomány szerint a Bitó család egyik tagja vonaton egy sorsjegyárusítótól sorsjegyet vásárolt, amellyel megnyerte a főnyereményt. Állítólag ebből létesítette a család a Halpiac (Rudolf tér) mellett az ismert és kedvelt Bitó-halászcsárdát. A család egyik tagja, Bitó János ismerte és figyelemmel kísérte a már katonaidejét letöltött Nagyiván János munkáját, életét. Megkedvelte a fiatal gazdát. Úgy gondolta, lányának, Annának jó férje lenne a szorgalmas gazda. A fiatalokat összeismertette, akik megszerették egymást, és az 1890-es évek elején meg is történt a házasságkötés. A fiatal házaspár a Felsővárosi feketeföldek 140. szám alatt, az algyői út mellett fekvő nagy tanyán és a tanyát körülvevő gazdaságban kezdte közös életét, munkáját. A férj 12 évvel volt idősebb felelő
