Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

te. pedig a községek új szervezetéről és hatásköréről. Szegedet illetően — lévén és maradván önálló, a megyékkel azonos szintű törvényhatósági önkormányzat — az 1870. évi törvény kiemelkedő jelentőségű volt.

E törvényeknek máig vitatott kérdése a városok jogállás szerinti kétfelé tagolása. Ellentétben az 1848-i törvénnyel, amely bizonyos emelkedési lehetőséget engedett a szabad királyi városi jogállást nem élvező — korábbi kifejezéssel — mezővárosoknak, a kiegyezés kori törvényhozás két fő városi kategóriát ismert: a törvényhatóságként működő — vármegyékkel azonos szintű — városokét (ide tartoztak javarészt a szabad királyi városok, köztük Szeged, valamint e cím nélkül ugyan, de törvényhatósági joggal fölruházott egykori mezővárosok, pl. Hódmezővásárhely), valamint a pusztán községi — nem falusi! —jogállású, vármegyéknek alárendelt rendezett tanácsú városokét (pl. Makó és Szentes). E két várostípus között a különbség a tanács- rendszerig fönnmaradt.

E törvények alapvető újítása volt mind a törvényhatóságok, mind a községek esetében, hogy az 1848-i tiszta, ámbár cenzusföltételekkel terhelt helyhatósági népképviselet helyét kettős képviseleti rendszer váltotta föl: az önkormányzatok legfőbb testületi szervei — így Szeged sz■ kir. város törvényhatósági bizottsága (közgyűlése) is — fele részben választott, fele részben virilis (legtöbb adót fizető) tagokból állt. S ami legalább ennyire különös volt: a törvényhatóságok között különbséget tenni nem kívánó törvényhozás a kormányfelügyelet orgánumaként a városi törvényhatóságokba is bevezette a főispán intézményét. (Kivételként Budapesten főpolgármester látta el e funkciót.) Szegeden — meg Kecskeméten és Aradon is — az első főispán helybéli polgárfi, Dáni Ferenc egykori nemzetőr kapitány lett.

Az 1871/72 fordulóján — a város közgyűlése alkotott helyi statútum (szervezési szabályrendelet) alapján — Szegeden is bevezetett új rendszerű törvényhatósági ön- kormányzat több-kevesebb változtatással a tanácsrendszernek a bevezetéséig (1950) megmaradt. Természetesen időközben változtak a törvényi keretek — az 1876: VI. te. alapján itt is létrejött az állami és a törvényhatósági szervek működését összehangolni hivatott közigazgatási bizottság, az 1886: XXI. te. tovább erősítette a főispáni hatáskört —, s maga a Város is — mondhatni minden tisztújítás előtt — módosított valamit szervezeti szabályrendeletén.

Az 1918/19. évi forradalmak közigazgatás-történetileg alig jelentettek többet mint rövid kitérőt a Város közigazgatásában. 1920. június 23-án — mintha mi sem történt volna — a törvényhatósági bizottság is újra fölvette működésének fonalát. E testület — választott felét tekintve — mondhatni túlélte önmagát, s teljesen csak az újabb közigazgatási reformtörvény, az 1929:XXX. te. nyomán újulhatott meg. E törvény Szegedet illetően is négy alapvető változtatást hozott: 7. enyhítette a legtöbb adót fizetők ún. nyers virilizmusát, 50 %-ról 40 %-ra csökkentette a virilisek arányszámát, előírta, hogy ne automatikusan kerüljenek be, hanem maguk közül való választással;

2. a törvényhatósági bizottság (a közgyűlés) kisebb jelentőségű ügyekre vonatkozó hatáskörét átruházta az általa választott szűkebb grémiumra, a kisgyűlés új intézményére; 3. ez utóbbira is tekintettel megszüntette a legfőbb végrehajtó testület, a városi tanács intézményét, ami egyébként (4.) a polgármesteri hatáskör bővülésével is járt. Az egykori „városi parlament" bizony betöltötte a városháza közgyűlési termét, hiszen 1929-ig 280 tagja volt, s még utána is maradt 202 ...

8