Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

A demokratikus pártok és a szabad szakszervezetek által 1944. december 2-án megalakított Szegedi Nemzeti Bizottság egyik első intézkedése volt a városi testületek újjáalakítása. Ezzel mintegy példát is adott az Ideiglenes Nemzeti Kormány e vonatkozású jogszabályai — az Erdei Ferenc nevével összekapcsolt 14/1945. ME sz. rendelet, valamint az azt pontosabbá tevő, Bibó István fogalmazta 1030/1945. ME sz. rendelet — megalkotóinak. Ezek mind a törvényhatósági bizottságok, mind a községi képviselőtestületek esetében nem csupán a rég kárhoztatott virilis képviseletet mellőzték, hanem a választást is a nemzeti bizottsági tagszervezetek (pártok és szakszervezetek) delegálásával helyettesítették. A képviseleti arányokat a helyi erőviszonyok határozták meg. A nemzetgyűlési választások főpróbáját jelentő 1945. október 7-i székesfővárosi helyhatósági választások az egyre inkább hatalomra törő baloldali pártok vereségét hozták, miért is — a kisgazdák sürgetése ellenére — a népi demokrácia koalíciós éveiben az országban másutt helyhatósági választásokat nem tarthattak.

Az 1944/45. évi átalakulás intézménytörténetileg pozitív eredménye: a Valentiny Ágoston polgármester vezette városi tanácsnak mint közgyűlés választotta szűkebb végrehajtó testületnek a helyreállítása volt. A Bibó István fogalmazta 1945. április 26- i kormányrendelet törölte el a szabad királyi városi címet, így a Város polgári keretű közigazgatásának utolsó bő fél évtizedében (1945-1950) immáron törvényhatósági jogú városként folytatta működését.

Amit elmondottam, az városi jog- és közigazgatástörténet: mogyoróhéjban, hogy kedves professzorom, néhai Pólay Elemér kedvenc kifejezésével éljek. Csupán a Város polgári kori évszázadának fejlődéstörténeti fonalát vázolhattam föl. Mégis: ha már néhányójukat említettem, nem mulaszthatom el, hogy tevékenységük színhelyén névszerint megidézzem e törvényhatóság hét évtizedének négy polgármesterét. Hogy legalább nevük hangozzék el ez ünnepi órán; úgymint Pálfy Ferencé (1824— 1907/1872—1904), Lázár Györgyé (1851-1915/1904-1915), Somogyi Szilveszteré (1872-1934/1915-1934) és Pálfy Józsefé (1874-1944/1934-1944).

Megvallom, fönti soraim — bővebb terjedelemben — egyszer már megjelentek e hasábokon.1 Mivel tömörebben aligha foglalhattam volna össze a polgári kori önkormányzat keletkezését, fejlődését és megszűntét, átvettem azokat jelen közleményem bevezetéséül is.

Kerek negyedszázada, hogy a Péter László főszerkesztésével indult, majd Kristó Gyulától folytatott és befejezett Szeged története c. monográfia munkálataiba — Gaál Endre kötetszerkesztése mellett — bekapcsolódtam. Közzétett előtanulmányaim — A népképviseleti önkormányzat szegedi történetéhez (1848-1871) (1982); Városi közgyűlési házszabályok (1861-1867) (1983); A szegedi népképviseleti közgyűlés. 1848- 1871 (1984) — a tágabb időhatárok közötti monográfiafejezeteim megalapozását szolgálva, csupán első városi törvényünk (1848: XXIII. te.) hatályosulási korát fogták át. A Bach Sándor és Schmerling Antal nevéhez fűződő önkényuralom évtizedei kutatásiig viszonylag könnyen áthidalhatók voltak, az alkotmányos alapon véglegesített törvényhatósági rendszer dualizmus kori évtizedei (1872-1918) viszont a Város in' Intézménytörténet mogyoróhéjban. Szeged szabad királyi (törvényhatósági jogú) város. 1848-1950. = Szeged, 1998. július

9