Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
lésen megállapított túl magas vagy alacsony kikiáltási árhoz kellene magát az árverést eszközlő hivatali közegnek alkalmaznia, a legtöbb esetben lehetetlen lenne a kedvező viszonyokat a városi tár javára kihasználni, illetve érdekcsoportok káros hatásait ellensúlyozni”. Ahhoz, hogy a város vagyoni-pénzügyi érdekei ne szenvedjenek csorbát, a kikiáltási árat úgy kell meghatározni, hogy az a vonatkozó költségvetési bevételi tétellel legyen azonos, mert azt rendszerint több évi átlagok alapján szokták megállapítani, így volt ez eddig is, az új törvények előtt. Maradjon így ezután is, hiszen „a közgyűlési hatáskör általánosságban érintetlen marad”. így végül is a 70.§-ban benne maradt az 1886:XXII. te. 120.§-ára való általános hivatkozás, de mindjárt követte e megállapítás: „a kikiáltási árt rendszerint az évi költségelőirányzat tételei képezik”; ha pedig ezt elérik az árverésen, annak eredményét „a tanács jogosított helybenhagyni”. Győzött a józan ész.58 A nyugdíj szabályzatnak a belügyminiszter által kért újabb törvényekhez való igazítása az 1887:83. számú közgyűlési határozattal megtörtént. Az adófelügyelőségnek 1886 decemberében a közigazgatási bizottsághoz intézett, onnan a tanácshoz áttett, az adóhivatal átszervezésére, különösen a befizetési eljárás egyszerűsítésére irányuló megkeresésének is elég tétetett 1887-ben a szervezeti szabályzat vonatkozó §-ainak a módosításával. Az 1889. szeptemberi közgyűlésen az 1890. évi költségelőirányzat tárgyalásakor Rósa Izsó, az 50%-os városi pótadót sokallván, takarékossági szempontból indítványozta a városi szervezet fölülvizsgálatát. Szerinte a város túl sokat költött közigazgatásra, mivel pedig az 1879 utáni rendkívüli viszonyok már elmúltak, a szervezet egyszerűsíthetőnek, a tisztviselői létszám pedig apaszthatónak látszott. Minthogy az indítványozott fölülvizsgálat az 1890. évi tisztújítás előtt úgyis esedékes volt, a közgyűlés utasította a tanácsot: a szervezőbizottsággal tétessen javaslatot a szervezet átdolgozására, különösen a személyi kiadások apasztására.59 A szervezőbizottság 1889. november 4-én ült össze, albizottsága pedig 1889. november 7. és 1890. január 30. között 34 ülésben szakaszról szakaszra átvizsgálta a szervezeti szabályzatot; majd február 3-tól 12-ig kilenc ülésen a szervezőbizottság alakította ki ennek alapján véleményét. A tanács 1890. február 15-17-én, a közgyűlés pedig 19-20-án, 22-én és 24-én tárgyalta az anyagot, amely igen részletes, és minden szakaszban változott. A viták csomópontjai és a változtatási törekvések tendenciája így is jól kirajzolódnak. A szervezeti szabályzatnak a közgyűlésre vonatkozó része most, érthetően, kevés és csak apróbb módosításokat szenvedett. így is figyelemre méltó, hogy a közgyűlésen február 20-án a 6. §-nál Kulinyi Zsigmond ismét előterjesztette: 20 közgyűlési tag kívánatára is hivassák össze a rendkívüli közgyűlést. Ezt az elnöklő Kállay Albert főispán így ütötte el: „a miniszter számtalan esetben döntött ez ügyben. Nem képzelhet [...] komoly esetet, hogy a hatóság közgyűlést össze ne hívna, ellenben húsz elégedetlennek nem helyes módot adni arra, hogy a köztörvényhatósági bizottságot zak58 Vö. Szeged szab. kir. város köztörvényhatóságának szervezési szabályzata. Kiadja: Szeged szab. kir. város közönsége. Szeged, 1887. Az egész témára pedig: T. 1886:6485. lt.; Kj. 1886:174., 179. 59 Kj. 1886:208 36
