Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
A harmadik külterületi kapitány (rendőrbiztos!) a tanács módosítása szerint a központi lovas rendőrbiztos nevet nyerte el. Beállítását Szánthó Leander csak akkor fogadta volna el, ha megmarad feketeszéli rendőrbiztosnak is, azaz a külterületet rendőri szempontból három részre osztották volna. Hiába érvelt azonban azzal, hogy „a közlegelőkre való hiányos őrködés [...] a városnak és a gazdaközönségnek egyaránt érzékeny károkat okoz”, a közgyűlés 97 szavazattal mintegy 50-60 ellenében a Szluha főkapitány által fenntartott eredeti javaslattal értett egyet. Itt indítványozta Salamon Zsigmond községi bíróság helyett békebíróság felállítását, ezt azonban — miután Rósa Izsó megmagyarázta, hogy ez a járásbíróság hatásköre egy részének átvételével járna — a közgyűlés szintén elvetette. Nagy vita alakult ki a fizetések körül. Lévay Ferenc a segéd- és kezelőszemélyzet szolgálati pótlékának emelését is indítványozta. Börcsök Sándor „természetesen” elvetette az egész javaslatot, s nem kívánt fizetésemelést adni. Eljárási vita merült fel a megszavazás módjában is, végül Kállay Albert főispán a szabályzat (még érvényben lévő) rendelkezése ellenére en bloc szavaztatta meg e szakaszokat, pedig ha valahol értelme lett volna a külön-külön, tisztségenként való megszavazásnak, akkor itt feltétlenül.40 Az utolsó napon különösen a tiszti-, segéd- és kezelőszemélyzet szolgálati viszonyait szabályozó 240. § adott okot vitára. A 2. pontot maga a tanács helyesbítette, szelídítette, amennyiben azon szigorú fogalmazásé szövegezés helyébe, amely szerint a tisztviselők főnökük rendelkezéseit „késedelem és ellentmondás” nélkül teljesíteni tartoznak, ezt iktatta: „főnökeik rendelkezéseit hivatalos teendőik körében teljesíteni tartoznak”. A 3. pont Enyedi Lukács, Lévay Ferenc és Lőw Ignác fölszólalása után Rósa Izsó szövegezésében nyerte el végső fogalmazását: „Az ügyosztályból vagy bármely hivatalból híreket kivinni tilos. Köztörvényhatósági bizottsági tagoknak, hírlapíróknak vagy érdekelt ügyfeleknek fölvilágosításokat az ügyosztály- vagy hivatalvezető ad.” Nem kis örömmel vette ezt tudomásul az ellenzéki laptudósító, különösen azért, mert „akadt egy, folytonos bosszantó közbeszólásaival ismeretes városi képviselő [!?], ki e szakasz szövegét a hírlaptudósítók ellen akarta fordítani”, mondván: „a hírlapírók ráérnek a közigazgatási események közlésével a tanácsülés, illetőleg a közgyűlés utánig, hát ne háborgassák a tisztviselőket hírek miatt, éppen mikor a legjobb ízűt dolgoznak”. Az 5. pontot is maga a tanács indítványozta kiegészíteni azzal, hogy „a fegyelmi eljárás folytán fölfüggesztett hivatalnok részére, ha saját vagy családja fönntartása veszélyeztetettnek láttatnék, a tanács fél fizetést utalványozhat”.41 A belügyminiszter 16 791/1884. számú válaszában észrevételeket tett a fölterjesztett új szabályzatra; ezek újból a szervezőbizottság elé kerültek, mivel azonban a statútum egészét nem érintették, az 1884. március 22-i közgyűlés a fölemelt fizetéseket április 1-jétől folyósítani rendelte, a tisztújítást pedig meghirdette 42 Az 1884. március 29-i közgyűlés az 1884:77. számon a szervezőbizottság elé utalt kérdésekben elfogadta a bizottságnak a miniszterével legtöbb esetben egyező álláspontját. Nehogy az újonnan szervezett osztályjegyzők közgyűlési tagságot vindikálja40 Rendkívüli közgyűlés (A szerv. szab. tárgyában). (Ötödik nap). SZN 1884. febr. 27.; Kj. 1884:49/d-f. 41 Rendkívüli közgyűlés (A szerv. szab. tárgyában). (Hatodik nap). SZN 1884. febr. 28.; Kj. 1884:49/g. 42 T. 1884:2705. lt. 28
