Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

nak maguknak, az 1870: XLII. te. 47. §-ával egyezően bevették a 4. §-ba a közgyűlési tagságot élvező tisztviselőket. Egyetértettek azzal, a szervezőbizottság által eredetileg is képviselt állásponttal, hogy a tanácsilag előre közzétett közgyűlési napirenden a közgyűlés nem változtathat, az előzetes közzététel ugyanis a tagok kellő tájékozódására szolgál. Miniszteri észrevételre törölték azt is, hogy az árvaszéki elnök saját intézményében előadási kötelezettséggel is terhelhető, a törvény értelmében viszont fölvették azt a rendelkezést, amely szerint a közigazgatási bizottságban az árvaügyeknek ő az előadója.

A szervezőbizottság javaslatára a közgyűlés egyelőre tovább ragaszkodott a 6. § azon, már 1878-ban jóváhagyott rendelkezéséhez, amely szerint rendkívüli közgyűlés 20 törvényhatósági bizottsági tagnak az írásban benyújtott kérelmére is összehívható. Hiába. Végül csak törölnie kellett.

Az egészségügyi bizottság véleménye is tükröződött abban a szervezőbizottsági elutasításban, mely szerint — egyelőre — nem fogadták el azt az ajánlott kitételt, hogy a kerületi orvosok egészségrendőri feladatkörükben a főkapitány elsőfokú szakközegei legyenek. A törvényhatósági bizottság az 1876: XIV. te.-re hivatkozva ezt mégis elfogadta. Azt is hiába kifogásolta a miniszter, hogy a kerületi orvosok, akik a szegényeket is gyógykezelték, a kéj nőket pedig egészségileg ellenőrizték, a halottké- mi feladatokat is ellássák. Az egészségügyi és a szervezőbizottság természetesen látta az ebben rejlő egészségügyi veszélyeket, egy új egészségügyi intézmény bevezetésére mégsem tartotta elérkezettnek az időt. Végül is a közgyűlés velük egyetértésben beiktatta a szabályzatba, hogy a polgármester ideiglenesen járvány-halottkémeket alkalmazhat.

A statútum nyomtatott változatának tanúsága szerint a Belügyminisztérium végül is 1884. május 5-én járult hozzá (27 018/IV.) a szervezeti szabályzatmódosításához, amit az 1884. június 25-i közgyűlés vett tudomásul.

Az új szervezeti szabályzat megszüntette ugyan az alkalmi közigazgatási díjnokok intézményét, ám a közgyűlés mégis fölhatalmazta a tanácsot, hogy újoncozásnál és egyébütt fölmerülő rendkívüli munkálatok teljesítésére ideiglenesen, 1 forint napidíj mellett egy-két személyt alkalmazzon, továbbá a tisztviselők betegsége, hadi szolgálata vagy áthelyezése esetére egy-egy díjnokot mégiscsak felvegyen.

Ez ellen Pillich Kálmán föllebbezett a Belügyminisztériumhoz. Azzal érvelt, hogy a fölemelt fizetésekért olyan munkabíró tisztviselőket kell alkalmaznia a városnak, akik mellett díjnokok alkalmazása feleslegessé válik. A minisztérium a föllebbezést készségesen elfogadva föloldotta a közgyűlési határozatot. Az alkalmazott 37 írnok közül szerinte ugyanis — munkatorlódás esetén — egyesek átcsoportosíthatók. Ha mégis elkerülhetetlen lenne a munkaerőszaporítás: „a város a szervezeti szabályoknak megfelelő új állomásokat létesíthet”. A tanács nem fellebbezett; a díjnokok fizetését 1884. augusztus 1-től beszüntette.43

Szluha Ágoston főkapitány 1884. szeptember 25-én 7256/1884. kh. számon előterjesztést tett a tanácsnak, melyben sötét színekben ecsetelte az általa terhes örökségként átvett, a város 14 négyzetmérföld kiterjedésű határában szolgáló tanyai rendőrség helyzetét, melyet csekély létszáma mellett is a szorosan vett közbiztonsági fela43 Újdonságok. Nem lesz többé díjnok a városnál. SZN 1884. júl 27.

29