Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

Nem fogadta el a közgyűlés azt a javaslatot, hogy minden adóügyet — az adópénztár felügyeletét kivéve — az adóigazgató, az adóhivatal vezetője intézzen, mert ez esetben „nem csak végrehajtó, de egyszersmind rendelkező közeggé válnék, mi pedig az őt terhelő súlyos felelősséggel nem egyeztethető össze”.

E határozat mellett, melynek további sorsa — jóváhagyta-e Tisza Lajos, avagy nem — egyelőre ismeretlen, található egy kivonat „a tanácsi ügyosztályok újabb beosztása iránti javaslat készítésére kiküldött s az 1880/... közgyűlési számú határozatiból], illetve az 1880. évi 1269. számú királyi biztosi magas leirattal jóváhagyott bizottság jelentéséből”. E bizottság azonos lehet az előző közgyűlés javaslattevő szervével. Ez tisztán fölsorolja a hét — föntebb említett — ügyosztály hatáskörét; az osztályok ezek:

I. háztartási;

II. rendőri;

III. pénzügyi;

IV. jogi és építkezési;

V. katonai;

VI. vízügyi és

VII. közigazgatási.

E rendszerben, melyről többé nem történt említés, az adóügyek a III. (pénzügyi) ügyosztályhoz tartoztak; új és eredeti viszont, hogy a VI. osztály önmagában "csak" a Tisza-szabályozási és külterületi belvízügyeket; a VII. pedig

a) a kormánynak, más hatóságoknak és egyeseknek az országos ügyekben írt leiratait, beadványait,

b) a közjogi és közigazgatási kérdéseket;

c) az országos törvények, szabályrendeletek, jogi s politikai művek figyelését;

d) a másodfokú ipari és kereskedelmi ügyeket (1872:VIII. te.);

e) a rendőrhatósági határozások elleni fellebbezéseket;

f) a lakosítást és elbocsátást;

g) a statisztikát, népszámlálást;

h) a nyugdíj- és kegydíj-ügyeket; valamint

i) az egyleti ügyeket intézte (volna).

Az a-c) ügyekről eddig tanácsi ügyosztályi szinten sehol sem esett szó. Egyébként mindez csakis a polgármesterhez tartozhatott volna (T. 105/1880. lt.).

Árvíz utáni, nyilvánvalóan átmeneti, tiszavirág-életű intézkedések lehettek ezek, hiszen a tanácsnokok száma nem nőtt. 1867 óta négyen voltak; rajtuk kívül a rendőr- kapitány vezetett még tanácsi osztályt, ám így is kérdéses, hogy ki vezette a VI. és VII. ügyosztályt.

Az 1882. évi költségvetés 1881. december 28-i vitanapján a közgyűlés elutasította a költségvetési bizottság előterjesztését egy ötödik tanácsnoki státus, s vele együtt egy új (VI.) javadalomkezelési ügyosztály létesítésére, amelybe rajta kívül még egy fogalmazó és egy írnok is tartozott volna. Tisza Lajos 1882. február 11-i „magas leiratában” rádörgött a Városra, s ezután már az 1882. március 19-i közgyűlés a túlterhelt tanácsnokok és az akkor éppen működő öt ügyosztály kisegítésére 1882:88. számon mégis eleget tett az előbbi előterjesztésnek.

21