Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Önkormányzat és rendőrség. Adalékok a szegedi rendészeti szervezet dualizmus kori történetéhez (1872–1918)

hatáskörét. Legfőbb teendőjük fölügyelet volt a vagyon- és személybiztonságra. Ki- hágási ügyekben csak tényvázlatot vehettek föl; utána az ügyet rendes bírósághoz vagy a kapitányi hivatalhoz továbbították. Mezőrendőri ügyekben intézkedhettek. Fölügyeltek a kóborlókra, munkakerülőkre és a börtönből szabadultakra. Kiállították a pásztorleveleket, "kezelték" a külterületi cselédrendszert, útlevelet, erkölcsi és szegénységi bizonyítványokat és marhás leveleket állítottak ki. Ha ez utóbbiak valódisága felől kétségük volt, jelenteniük kellett a kapitányi hivatalnak. Felügyeletek a város csőszeire; befolytak az ún. külső gazdaságok ügykezelésébe, betekintettek számadásaikba, s a tapasztalt visszaéléseket jelentették a kapitányi hivatalba. Közreműködtek a legelő jószágok összeírásában; kipuhatolták a tilos és titkos legelőket. Segítséget nyújtottak a kirendelt bizottmányoknak, összeíró küldöttségeknek. Vizsgálták az iskolalátogatást is; fölügyeltek a tanyai építkezésekre, utakra, hidakra és dobogókra; segédkeztek a közmunka szervezésében; fölügyeltek a vadászati tilalmakra, a tilos bormérésekre és az engedélyhez kötött táncmulatságokra. Részt vettek a nyomozásban, újoncozásban, kézbesítésben, s mindazon ügyek intézésében, amelyeket a tanács vagy a kapitányi hivatal rájuk ruházott.

Alájuk tartoztak a pusztázók, a tanyai kapitányok és a káplárok. Ez utóbbiak megürült helyeit javaslatuk alapján lehetett betölteni. A ki nem telepített pusztázó rendőrség is rendelkezésükre állott. A kapitányi hivatallal állandó összeköttetésben kellett lenniük; havonta jelentésekkel tartoztak neki. A befolyó büntetéspénzeket és az általuk kiadott okiratokért (pl. marhás levelekért) szedett díjakat a kapitányi hivatalnak számolták el.45 46

A külterületeken az állami anyakönyvvezetői feladatokat a két pusztai rendőrbiztos teljesítette. E munkakörükben helyettesítésre és kisegítésük a közgyűlés — a polgár- mester ellenzésére is — 1898. november 17-én 1898:393. számon egy-egy segédrendőrbiztosi állás szervezését rendelte el. Ez ellen ugyan Széli Gergely és társai hiába föllebbeztek, e határozatot a belügyminiszter jóváhagyta, államsegélyt azonban nem nyújtott (1899:203.).Ab

1901. április 3-án Lippay Lajos törvényhatósági bizottsági tag arra tett indítványt, hogy az 1877:XXII. te. szerinti községi bíráskodásba az egyetlen községi bírón kívül vonják be a "két külterületi rendőrbiztos alkapitányt" is; a kerületükbe eső lakosokat azonban ne kötelezzék, hogy 20 forint alatti követeléseiket feltétlen előttük peresítsék; ha akarnak, továbbra is járuljanak a városban székelő községi bíró elé. Ezeket az ügyeket ugyanis a községi bíró a heti vásárnapon szokta intézni, amikor a feleknek, tanúknak más dolguk is volt a városban. A szervezőbizottság javaslatára a közgyűlés december 20-án 1901:731. sz. alatt elutasította az indítványt. A belterületi lakosokat igyekezett megkímélni attól, hogy a pusztai rendőrbiztosok elé kelljen vinni a tanyaiakkal szembeni kisebb ügyeiket, lévén az illetékesség meghatározója ezúttal is az alperes lakóhelye (1877:XXII. te. 15. §). Úgy találták, hogy a tanyaiaknak nagyon is alkalmas idő a hetivásár napján a községi bíró elé járulni, a külterületi rendőrbiztosok pedig amúgy is túl vannak terhelve.47

45 CSML Szeged th. biz. ir. 1872:443.

46 CSML Szeged tan. ir. 17 481/1898. lt.

47 Uo. 65 310/1902. lt.

116