Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
Az árvaszék eljárása, a magángyám és a gondnok számadása, a tiszta jövedelem után (a gyámnak, gondnoknak járó) törvényes hatod kiszámítása részletes szabályozást nyert. Az árvapénztár kezelése a korábbi szabályok fenntartása mellett a közgyám hatáskörébe tartozott. Az ö hatásköre emellett kiterjedt az árvaügy egészére; a tapasztalt hiányok, visszaélések, alapos panaszok, mulasztások esetén azonnal jelentést kellett tennie az árvaszék elnökének. Az 1877: XX. te. nyomán lényegesen kibővült az árvaszék szervezete. Ezután elnökből, két saját ülnökből, jegyzőből, közgyámból, pénztárnokból, ellenőrből, haláleset-fölvevőbői, két levéltárosból (egy irodaigazgató-kiadóból és egy iktatóból), öt írnokból, egy kézbesítőből és két hivatalszolgából állott. Az árvaszéki elnököt előadói teendőkkel csak a közigazgatási bizottságban és ennek árvaszéki föllebbezési küldöttségében lehetett megbízni. Az árvaszéknek 1877 után külön statútuma volt. Az 1890-i szervezeti szabályzat csökkentette az árvaszék személyzetét. Ezután elnökből, két ülnökből, jegyzőből, közgyámból, leltárbiztosból, kiadó-levéltárosból, iktatóból, három írnokból és egy becsüsből állott. A közgyám fölügyelt az árvaházra; ezt az árvapénztár fölosztásáig az árvaház igazgatójaként a gyámpénztárnok végezte. 1897-ben e személyzet segédleltárbiztossal és egy írnokkal bővült. Az örökösödési eljárást szabályozó 1894: XCI. te. és az ezt végrehajtó 43 184/1895. IM sz. bel- és igazságügy-miniszteri rendelet alapján haláleset-fölvevő és leltározó hivatalt szerveztek. A közművelődési ügyosztály élén álló tanácsnok föl- ügyelete és ellenőrzése alatt működött; leltárbiztosból és segédleltárbiztosból állott. Korábban e teendőket az árvaszék keretébe tartozó közegek végezték. Az iskolaszék az 1868: XXXVIII. te. és az 1876: XXVIII. tc„ valamint a 20311/1876. VKM sz. rendelet szabta keretek között, a város más szerveitől függetlenül működött. Először az 1890-i szövegezésben tettek róla említést, akkor is csak utalásszerűén és annyiban, hogy a háromévenként a törvényhatósági bizottság által saját kebeléből megválasztandó tagok számát 36-ban állapította meg. Az iskolaszéknek volt alárendelve a népiskolai felügyelő, aki a bel- és külterületi népiskolák és tanítóegyesületek ügyeiben az iskolaszék szakközege volt. A népiskolákat érintő tanügyi jelentéseit, javaslatait az iskolaszéknek tette meg, a népiskolák gazdászati, épületfölügyeleti és pénzügyi tekintetében a tanácsnak volt alárendelve, onnan nyerte utasításait, hozzá intézte jelentéseit és javaslatait. A népiskolai felügyelőnek — egyebek mellett — a népiskolákat évenként négyszer meg kellett látogatnia, ellenőrizte a tanítókat és a tanulókat egyaránt, közvetítette a felsőbb (iskolaszéki, iskolaszéki elnöki és tanácsi) határozatokat; mint a népiskolák gondnoka felügyelt az épületekre, bútorokra, könyvtáraikra, ellenőrizte az iskolai leltárakat, nyilvántartotta az iskolai adatokat; szükséges javításokat kezdeményezett a tanácsnál, kezelte a tandíjakat, szolgáltatta a költségelőirányzatokhoz szükséges adatokat; egyszemélyben a külterületi iskolák igazgatója, valamint az iskolaszék gondnoka is volt. Az állami anyakönyvvezetés bevezetésével Szegeden három anyakönyvi kerületet szerveztek: I. a belterületit, II. a felsőtanyait és III. az alsótanyait. Az anyakönyvvezetőket a közigazgatási bizottság meghallgatásával és javaslatára a belügyminiszter 100
