Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
Az 1873-i szabályzat még önállóan említi a szállásolási biztost, akinek tisztsége később teljesen beolvadt a tanács katonai ügyosztályába. Erre utalt már ekkor is az, hogy közvetlenül a katonai ügyosztály rendelkezése alatt állt, s jelentését csakis ennek ellenjegyzésével terjeszthette a tanácshoz. A mellé beosztott írnok segedelmével nyilvántartotta a (közös) hadsereg és a honvédség szabadságos és tartalékos tagjait, s azokat szükség szerint „berendelte”, gondoskodott a sorkatonaság és a honvédség ideiglenes elszállásolásáról, természetesen a tanács rendelkezése szerint; „előállította” a szükséges tiszti, irodai, raktári és egyéb helyiségeket, azokat bebútorozta; kifizette a lakosokat megillető szállásolási díjakat. A szervezeti szabályokban 1884-ben találkozunk először a Somogyi-könyvtár személyzetével és teendőivel. A könyvtár személyzete e szerint egy könyvtárigazgatóból, egy segédkönyvtárosból és egy könyvtári szolgából állván, az előbbi kettőt a közgyűlés élethosszig választotta, az utóbbit pedig a polgármester fogadta föl. A könyvtárigazgató volt az intézmény vezetője és így a külső képviselője is; a tanács hatósága alatt állt. Az 1890-i újraszabályozás lényeges változást nem hozott, csupán a szolgáról nem tett említést. A városnak a tanáccsal azonos szintű, ám még a közgyűlésnek sem alárendelt szerve volt az árvaszék, melyet az 1877: XX. te. előtt a szervezeti statútum behatóan szabályozott, később — mivel e törvény megadta szervezeti és működési szabályait — éppen csak érintett. Elnöke a főjegyző, 1875-től az V. (katonai) osztályt vezető (előadó) tanácsnok volt. Az árvszéki ülnökök dolgozták föl az ügydarabokat, lévén ők az árvaszék előadói. A szabályzat szerint az egyetlen ülnök mellett kivételesen a jogügyi előadótanácsnok is meg volt bízható árvaszéki ügyek előadásával. Az árvaszéknek külön számvevője volt, és szervezetébe tartozott a közgyám is. A jegyzői teendőket a város egyik aljegyzője látta el; mellette az iktatói, kiadói és levéltámoki teendőket egy irodatiszt végezte. Az árvaszéki irodában két írnok és egy belterületi kézbesítői föladatokat is ellátó hivatalszolga tevékenykedett. A külterületi kézbesítést a város külső kézbesítői teljesítették. Az árvaszék gyámot, gondnokot rendelhetett ki, előzetesen jóváhagyta a gyámol- tak, gondokoltak bíróság elé vinni szándékolt osztályegyezségeit, fölügyelt a gyámok és gondnokok tevékenységére, megerősítette a gyámoltakat, gondnokoltakat érintő szerződéseket, az ingatlanra vonatkozó jogügyletekhez viszont előzetes jóváhagyását is kellett kikérni. E tekintetben az „árvákra nézve fennforgó előnyök s hasznossági tekintetek vagy az elutasíthatatlan szükség” volt szem előtt tartandó. Az árvaszék utalványozta az árvák tartására, nevelésére szükséges összegeket. A nagykorúvá vált s gondnokság alá nem vont gyámoltak részére elrendelte a gyámilag kezelt vagyon ki- és átadását. Az árvaszék a „vagyontalan elhagyott és lelenc árvák”-at örökbefogadásra ajánlotta „egyes jótevőknek”. Az árvaszék szavazta meg az árvatári kölcsönöket, ezeket csak olyan ingatlanok jelzálogaként való betáblázása mellett lehetett nyújtani, amelyek „tulajdonsága [tulajdona] és birtoklása iránt semmi kétség sem forgott fenn”. 99
