Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
hogy Balogh István nyilatkozatát a Szegedi Hírlap nem közölte, pedig Tildy Zoltán egyetértett vele. Az a helyzet állt elő tehát, hogy a helyi kisgazdapárti vezetőség hetekig szembehelyezkedett a központi utasítással. A Délmagyarország végül azt állította, hogy Nagyiván fasisztákat dicsér, Shvoy pedig a Habsburgok mellett állt ki. Végül ezt írta: „Le kell tartóztatni Schvoyt és bíróság elé Nagyivánnal [...] A Nagy- iván-klikk szembehelyezkedett Tildy Zoltánnal és Balogh Istvánnal”.98 A kommunista lap tehát már nyíltan képviselte azt a - később általánossá vált kommunista gyakorlatot -, hogy a politikai ellenfeleket rendőrségi, bírósági úton kell elhallgattatni, eltávolítani a politikai életből. Sem Shvoy, sem Nagyiván ellen nem tudtak felhozni olyan okot - állítólagos nézeteik mellett -, amely alapján rendőrségi eljárást tudtak volna indítani ellenük. Éppen január elején kezdődött a városban Tukats Sándor volt főispán népbírósági pere. Ennek során Shvoy Kálmán tanúkénti vallomásában elítélte a Horthy-rendszert és képviselőit. Ezt mondotta: „Tukats Szeged egyik rossz szelleme volt, Széchényi István, Buócz Béla, Meskó Zoltán voltak a társai, ők irányították abban az időben Szeged politikai életét. Tukatsnak köszönhető, hogy a nyilaspártok mandátumhoz jutottak”. Tehát nem lehetett azt állítani, hogy Shvoy ellene lett volna a demokratikus átalakulásnak.99 Sem a kisgazdapárt országos vezetőinek, sem a kommunistáknak nem sikerült el- távolítaniuk Nagyivánékat a kisgazdapárt helyi vezetőségéből. Demokrácia vagy kommunista értelmezésű népi demokrácia? Bibó István az országban 1945 végére kialakult politikai helyzetet úgy minősítette, hogy a magyar demokrácia válságba jutott. A válság lényegét A magyar demokrácia válsága című tanulmányában a következőképpen határozta meg:100 „A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyöt- ri: fél a proletárdiktatúrától és fél a reakciótól. Tárgyi okok nem indokolják egyik félelmet sem; Magyarországon mindazok, akik proletárdiktatúrát akarnak, és mindazok, akik a reakció visszatérését akarják, elenyésző kisebbségben vannak, s külső erők sem néznék szívesen egyik fordulatot sem. A politikai élet végzetes félelmeinek azonban az a tulajdonságuk, hogy tárgyi előfeltételek híján is, pusztán a félelem erejénél fogva elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek.” Szerinte a kettős félelem nyomán maga a koalíció is válságba jutott. Ezt írta: „A koalíció lényegéhez hozzátartozik, hogy a koalíciót mindenek előtt a középen álló pártok hordozzák [...] A koalíciónak, mely egy évvel ezelőtt négy párttal indult el, ma lényegileg két pártja van: a kisgazdapárt és a kommunista párt. A szociáldemokrata párt és a parasztpárt - tekintet nélkül számbeli arányaikra - a valóságban nincsenek sehol”. Ez a megállapítás a Szegeden kialakult helyzetet is tökéletesen jellemezte. Tanulmányában mind a kisgazda-, mind a kommunista pártot bírálta. A kisgazda- párt választási győzelmét éppen a válság megnyilvánulásának tekintette: „A magyar politikai válság állását és belső tartalmát kell leolvasni tudnunk a kisgazdapárt vá81
