Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren

lasztási győzelmének tényeiről. A kisgazdapárti hivatalos verzió természetesen az, hogy a győzelemben a kisgazdapárt demokratikus programjának és elvi rendszerének a helyeslése nyilvánult meg. A hivatalos kommunista verzió szerint viszont a kisgazdapárt fővárosi és országos választási győzelme egyrészt arra megy vissza, hogy a reakció és a fasizmus leszavazott a kisgazdapártra, s ezzel juttatta többségre, másrészt arra, hogy a reakció befészkelődött a kisgazdapárt vezetőségébe is, s ott végzi kártékony munkáját.

Mind eme magyarázatoknak így nincs semmi értelmük. Aki azt mondja, hogy a választást a szó szoros értelmében vett földesúri és hivatalnoki reakció szavazatai döntötték volna el, az félreérti, hogy mit jelent valamit eldönteni. A választást nem az döntötte el, hogy a kisgazdapárttól jobbra eső reakciós elemek odaszavaztak, mert azok nehezen szavazhattak volna a kisgazdapárttól balra eső pártra, hanem az, hogy a kisgazdapárttól balra eső elemek is odaszavaztak, akik szavazhattak volna máshová is."

Ez utóbbi megállapításával már a baloldali pártokat is bírálta, hiszen nem tudták meggyőzni, befolyásuk alá vonni azokat a tömegeket, amelyeknek érdekeit ők képviselték. A kisgazdapártot azért bírálta, mert nem elég határozottan képviselte a párt centrumát alkotó parasztság és a városi középrétegek érdekeit.

Részletesen elemezte a kommunista párt általa súlyosnak tartott hibáit: „A kommunista párt politikai taktikája nemcsak nálunk, de Európa-szerte válságban van. Mi ennek a válságnak a lényege? A kommunista párt legfőbb jellemvonása a demokratikus többségre jutásra békésen váró szociáldemokratákkal szemben mindenekelőtt az, hogy a százszázalékos szocializmusnak, a direkt forradalmi akciónak, s az öntudatos, ha kell, támadó kisebbségnek a pártja [...] az ellentétek dialektikus kiélezésén, minden ellenféllel szemben való bizalmatlanságon, és a világnak a legszigorúbb módon társakra és ellenségekre való fölosztásán alapszik az »aki nincs velem, az ellenem van« elve alapján. Ez adja meg a kommunista párt karakterét”. Ebből adódóan súlyos, a demokráciát sértő hibának tartotta, hogy a kommunista párt a harcos kisebbség jogait hirdeti és alkalmazza a választáson létrejött többség felett.

A kommunista párt által a reakció és fasizmus ellen hirdetett küzdelmet is ellentmondásosnak és elhibázottnak tartotta: „Nem kétséges, amint ezt büszkén hangoztatni is szokta, hogy ennek a harcnak az élén a kommunista párt áll. Egy esztendő óta az ország társadalmi, gazdasági és politikai életének legkülönbözőbb pontjain ragadja üstökön és semmisíti meg a reakciót és minden héten újabb és újabb fészkeket fedez fel. A csodálatos csak az, hogy a reakciónak és a fasizmusnak minél több fészkét fedezik fel, annál szükebb lesz a demokrácia platformja, és annál szélesebb a reakció, s minél több ponton semmisíti meg a kommunista párt a reakciót, annál inkább izolálódik ő maga az egész országban [...] A legnagyobb félrefogás a reakció és a fasizmus egy kalap alá vétele.”

Mindezekből következőleg megállapította: „Ma ott tartunk, hogy a reakció elleni eddigi harc módszereinek hatására fasisztákból, reakciósokból, reformerekből, bús82