Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren

többször a kommunistákétól eltérő álláspontot képviselt. November közepén a városi törvényhatósági közgyűlésen vita folyt arról, hogy - a kormány szándékának megfe­lelően - szükség van-e gazdasági rendőrség létrehozására. Nagyiván a szabad keres­kedelem, szabad piac szükségességét valló, liberális álláspontjának megfelelően felszólalásában helytelenítette a gazdasági rendőrség létrehozásának szándékát. Né­hány nappal később a városi közigazgatási bizottság ülésén szóvá tette, hogy sok a panasz a Béke utcában és a törvényszéki fiókfogházban fogvatartottak körülményeit, a velük való bánásmódot illetően. A kommunisták, s lapjuk, a Délmagyarország Nagyiván felszólalásait, megjegyzéseit sorra-rendre a demokrácia elleni támadásnak minősítették.93 December közepén a nemzeti bizottság Donászy Kálmán elnökletével ülést tar­tott, amelyen Szirmai István a kommunista párt nevében a kisgazdapárttal való kap­csolatukról, a kisgazdapártiak „vélt sérelmeiről” beszélt. Azt mondta, hogy ők a kisgazdapártot „soha nem bántották”. Ugyanakkor mégis azt állította: nem ők tehet­nek arról, hogy a kisgazdapárt vezetőségében olyanok vannak, akikkel nem tudunak együttműködni. „Nem tudunk együttműködni a Shvoyokkal, a Greszekkel és Hunyákkal” - mondotta. Ekkor Nagyivánt még nem említette. A felszólalásra a bi­zottság kisgazdapárti tagjai nem reagáltak.96 A Délmagyarország viszont már több cikkben is támadta Nagyivánt. A Szegedi Hírlap december 23-án Válasz a Délmagyarországnak című cikkében ez olvasható: „A Délmagyarország újból jónak látta a Kisgazdapárt elnökét, Nagyiván Jánost téves információ alapján támadni. Mi már megszoktuk, hogy a Délmagyarország bennün­ket és egyes tagjainkat támadja, és nem is sokat törődünk vele, mert azt tapasztaljuk, hogy a Délmagyarország támadása a legjobb propaganda a számunkra. Minden táma­dása sok új hívet szerez számunkra”. Ugyancsak Szirmai István javaslatára a nemzeti bizottság határozatot hozott arról, hogy népi bizottságokat kell létrehozni, amelyek házról házra járva ellenőrzik a csa­ládok élelmiszerkészleteit. A lakosság ellátásában ugyanis a tél közeledtével súlyos gondok támadtak, és a fejadagon felüli élelmiszerkészleteket elkobozták volna. Má­sik határozatuk pedig arról szólt, hogy ugyancsak népi bizottságok állítsák össze az elbocsátandó reakciós köztisztviselők névsorát. A kisgazdapárti válasz és az a tapasztalat, hogy a támadások még inkább növelték a kisgazdapárt támogatóinak táborát, sem késztették a kommunistákat arra, hogy vál­toztassanak eljárásukon. Még inkább fokozták agresszivitásukat, radikalizmusukat. A nemzeti bizottság említett határozatai eredeti formájukban nem valósultak meg, de a kommunisták továbbra is napirenden tartották követeléseiket. A különféle népi bizottságok létrehozásának igénye arra utalt, hogy a kommunisták a kialakult új de­mokratikus és törvényes szervek mellett, illetve helyett olyan testületeket akartak lét­rehozni, amelyekben eleve többségük lett volna. Annak ellenére törekedtek erre, hogy a szabad, demokratikus nemzetgyűlési választásokon igen alacsony szavazat- arányt értek el, a politikai közéletben kisebbséget alkottak. A pártok közötti viták nyomán egyre nyilvánvalóbbá kezdett válni, hogy főleg a kommunista párt és a kis­gazdapárt demokráciafelfogása nagymértékben eltér egymástól. 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom