Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
KIEGYENLÍTETT HELYZET A POLITIKAI KÜZDŐTÉREN Választás utáni politikai kötélhúzás A kisgazdapártiak önbizalmát megnövelte az országosnál nagyobb választási győzelmük. Ugyanakkor az a tény, hogy magában a városban a két munkáspárt ért el többséget, óvatosságra kényszerítette őket. A kommunisták számára nagy csalódást okozott, hogy a 12%-ot alig meghaladó választási arányukkal gyenge kisebbséget alkottak a város politikai küzdőterén, és a szociáldemokraták jóval magasabb szavazat- arányt értek el, mint ők. Mindez azonban nem tántorította el őket agresszív politikai irányvonaluktól, és ebben némi vigaszt nyújtott számukra a belterületen a szociáldemokratákkal együtt elért viszonylagos választási siker. A helyi kisgazdapárti vezetők bírálatában továbbra is ők töltötték be a vezető szerepet. A szociáldemokraták magatartását továbbra is a mérsékletesség, némi tolerancia jellemezte. Vörös József, a párt egyik vezetője, aki a nyáron vette át a főispáni tisztséget a kommunista Karácsonyi Ferenctől, a választás után lemondott, hiszen az alapvető demokratikus szabályok ezt írták elő. A kisgazdapártiak számítottak rá, hogy az ö jelöltjük foglalhatja el a főispáni tisztséget, ami később be is következett. Pálfy György lett a kisgazdapárti főispán. Választási sikerük eredményeképpen Balogh István, Nagyiván János és Bálint Sándor jutott nemzetgyűlési képviselői mandátumhoz. Az ő politikai megnyilvánulásaikat is a kiegyensúlyozottság, a mérsékelt hangvétel jellemezte. Bálint Sándor a Szegedi Hírlap november 25-i számában megjelent cikkében a következőképpen jellemezte a kisgazdapártot: „a kisgazdapárt [...] Szeged gyökeres népi szellemének, demokratikus polgári hagyományainak leghivatottabb őre és mestere.” O tehát továbbra is úgy vélte, hogy a helyi gyökerű népi szellem és a város demokratikus polgári hagyományainak jegyében folytatja politikai tevékenységét a helyi kisgazdapárti szer94 vezet. Nagyiván János nem válaszolt cikkeiben az őt ért sorozatos kommunista támadásokra, hanem a demokratikus íéjlődés kérdéseivel, a parasztság gondjaival, törekvéseivel foglalkozott. December 30-i, új évet köszöntő cikkét optimizmus hatotta át: „S ennek a nemzetnek minden társadalmi rétege, a legkisebb fizikai munkástól a legnagyobb szellemi munkásig tud megfeszített erővel dolgozni úgy, ne csak rongyos koldusa, ne csak rabszolgája lehessen a fennmaradásnak, hanem megelégedett, müveit, szabad polgára jövendőjének, otthonának, hazájának”. 1946. január 13-i, Ősi erőnk a hit című cikkében a hit - remény - szeretet hagyományos népi vallásos gondolatkör erejéről, továbbélő hatásáról, az új viszonyok között is érvényesülő szerepéről írt. Bálint Sándor, Nagyiván János a helyi népi és polgári demokratikus hagyományokat egyaránt fontosnak és támogatandónak tartó megnyilvánulásai ellenére a kommunisták folytatták, sőt fokozták a helyi kisgazdapárti vezetők elleni támadásaikat. Erre az adott lehetőséget, hogy a helyi politikai és közéleti fórumokon Nagyiván 78
