Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Nemzetgyűlési képviselő-választás 1945 őszén

Szeptember 30-án a Szegedi Hírlap visszautasitotta a Délmagyarország vádjait. Közölte, hogy Donászyt nem zárták ki a vezetőségből, és nem új vezetőséget hoztak létre, hanem csak kiegészítették a régit. Shvoy nem lett tagja a testületnek. Kifogásolták, hogy a kommunista párt beleavatkozik pártjuk ügyeibe.

Szeptember 30-án, vasárnap a kommunista párt választási gyűlést tartott a városban, amelyen Révai József mondott beszédet. A párt nagyratörő ambícióiról árulkodtak szavai: „Ezen a választáson meg kell mutatnunk, hogy a munkáspártok együtt erősebbek a reakciónál [...] Nem diktatúrát, hanem alkotmányos szavazattöbbséget akarunk”.

Majd arról beszélt, hogy a dolgozók, nem pedig a henyélők számára akarjuk újjáépíteni az országot. Hangoztatta, hogy a kommunista párt a rend pártja. Végül annak a kívánságának adott hangot, hogy „ezen a választáson ne Shvoyok és a Vidákovicsok (?) győzzenek”.84 Shvoy Kálmánt ő is a Horthy-rendszer fő helyi képviselőjének tartotta, aminek nem volt alapja, hiszen Shvoy már 1939-ben szembefordult a Horthy- -rendszerrel, az akkori kormánypártiak többszörösen megalázták, a háború alatt pedig a nyilasok internálták.

Szeptemberben a fővárosban már folytak a törvényhatósági választások előkészületei. A kommunista pár kierőszakolta, hogy a két munkáspárt közös listával induljon, amelyet a szociáldemokrata vezetők egy része helytelenített. Valentiny Ágoston is azt követelte, hogy a két párt külön listával vegyen részt a választáson. A kommunista pár vezetői abban bíztak, hogy a közös lista segítségével a munkáspártok többséget érnek el a fővárosi törvényhatósági választáson. Ezzel szemben az október 7-én lezajlott választáson a kisgazdapárt győzött 50,5%-os szavazataránnyal, a két munkáspárt közös listájára a szavazatoknak csak 42,76%-a jutott. Ez óriási csalódást okozott a kommunista párt vezetőinek. Idegességüket és ingerültségüket még fokozta az is, hogy a kisgazdapárt győzelme után a főváros utcáin tüntető csoportok kommunistaellenes jelszavakat kiabáltak.

Az MKP Központi Vezetősége úgy ítélte meg, hogy a kisgazdapárt „a reakció gyüjtőmedencéje lett, és a volt nagybirtokosok, horthysták, feketézők gyűjtőhelye”. Ezért a kisgazdapárt elleni általános támadás megindítását határozta el.

Ennek jegyében mondott beszédet ugyancsak Révai József október 11-én, a város felszabadulásának évfordulóján a színházban tartott ünnepségen. Kijelentette: a kommunista párt nem vállalja tovább a bűnbak szerepét. „Amíg a kisgazdapárt demokratikus vezérei nem vallanak színt, addig kénytelenek vagyunk a pártot reakciósnak tekinteni”. Majd ingerültségét és idegességét nem tagadva a következő szélsőséges kijelentésre ragadtatta magát: „Ha a reakció tovább űzi játékait, akkor újjáépítés helyett polgárháború lesz”.85

Révai szélsőséges hangú beszéde, a kommunisták idegessége kedvezőtlen hatást gyakorolt a helyi politikai életben. A Délmagyarország, a Szabad Nép, a kommunista párt központi lapja tovább támadta a szegedi kisgazdapárti vezetőket. A sajtóban, a helyi kommunista gyűléseken egyenesen fasisztának bélyegezték őket. A helyi közvélemény és főleg a kisgazdapárt támogatói egyáltalán nem tekintették őket fasisztának, hiszen többségük már a háború előtt szembefordult a Horthy-rendszerrel.

72