Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Nemzetgyűlési képviselő-választás 1945 őszén
író kérdéseire azt válaszolta, hogy minden demokratikus párt iránt bizalmat érez. Az újságíró azonban arra is kíváncsi volt, hogy mi a vélménye a kommunista pártról. A Ditróitól kicsikart válasz ez volt: „A Kommunista Párt hatalmas oroszlán, amely ereje tudatában szelíd és békés”. Ugyancsak meginterjúvolták Ugi Géza újszegedi plébánost, aki elég talányos választ adott: „A Kommunista Párt az összes párt közül az, amelyik legjobban tudja, hogyan kell a szög fejére ütni.”81 Augusztus végén már nyilvánvalóvá vált, hogy az országban az ősz folyamán megtartják a nemzetgyűlési választásokat. Ekkortól kezdve minden párt a választási előkészületek jegyében folytatta politikai tevékenységét. A városban elsősorban a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezete, a SZIM növelte politikai aktivitását. Szeptember 11-én ifjúsági nagygyűlést tartottak, amelyen Antalffy György mondott beszédet és felszólalt Lányi Béla, a SZIM országos főtitkára is. Majd néhány nap múlva megrendezték - a már említett - piaci tüntetést a drágaság ellen, amelyet elítélt a kommunista párt helyi szervezete. A kisgazdapártiak is helytelenítették a SZIM akcióját, de reagálásuk mérsékelt volt.82 A kisgazdapárt gyűlésein egyre inkább kiderült, hogy a párt a polgárosodó, az árutermelés fejlesztésében érdekelt parasztság és a városi polgárság, kispolgárság pártja, amely a polgári demokrácia és a polgári életforma híve. Országosan is e célokat hirdette meg a párt. Nagyiván János a Szegedi Hírlap szeptember 9-i számában megjelent vezércikkében kissé szélesebben határozta meg a párt vélt társadalmi bázisát. Arról írt, hogy minden társadalmi rétegnek helye van a politikai életben, hiszen ezért léteznek a pártok, de a függetlenségi front keretében együtt kell működniük. Mindenki abban a pártban keresi a helyét, amelyik legjobban képviseli érdekeit. „Minden termeléssel foglalkozó rétegnek a földmunkástól kezdve a kétszáz holdas gazdáig a kisgazdapártban a helye” - fogalmazta meg véleményét. Ezekben a hetekben már a kisgazda szervezetek igen tevékeny munkát végeztek. Egy-egy vasárnapon mintegy 3000-en vettek részt az általuk szervezett gyűléseken. A vezetőségben Nagyiván János egyre nagyobb befolyásra tett szert. A kommunisták idegenkedéssel fogadták tevékenységét, hiszen nem riadt vissza a kommunisták bírálatától sem, és határozottan kiállt saját álláspontja védelmében. Szeptember 22-én tisztújítást hajtottak végre a kisgazdapárt helyi vezetőségében. Nagyiván János elnök lett, az alelnökök közé került Koltay-Kastner Jenő, az egyetem ismert professzora, és az elnöki tanács tagjai közé meghívtak meg két egyetemi tanárt, Bálint Sándort (aki a DNP helyi és egyik országos vezetője volt), és Tóth Lászlót, aki később az egyetem rektora lett. A vezetőség, az elnöki tanács tehát neves, városszerte ismert értelmiségiekkel egészült ki.83 A Délmagyarország ezzel szemben szeptember 25-én ezt írta: „Fasiszták kerültek a Kisgazdapárt szegedi szervezetének élére”. Azt állította, hogy Donászy Kálmánt, aki a polgári tagozat elnöke és a Szegedi Nemezti Bizottság elnöki tisztét is betölti, puccsal távolították el. Négytagú direktóriumot hoztak létre, Shvoy Kálmán, Gresz István, Hunya Benedek sikkasztó ügyvéd és Nagyiván János „fasiszta módon uszító zsírosparaszt” részvételével. E személyeket nevezte fasisztának a lap minden konkrét bizonyíték nélkül. 71
