Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalma az 1940-es évek elején
gyümölcsös gazdaságot is birtokló paprikatermesztők viszonylag kevesen voltak, ezért úgy vélem, hogy az 1930-as évek közepén a rendszeres árutermelést folytató, polgárosodó parasztréteg a város egész parasztságának hozzávetőlegesen a felét tette ki. Most már azt a kérdést kell feltennünk, hogy a harmincas évek második felében, a negyvenes évek elején e réteg növekedett-e vagy inkább szűkült. Az adatok, a gazdasági folyamatok azt mutatják, hogy noha 1929-1933 között a mezőgazdaság is súlyos válságba került az egész országban, így Szegeden is, a nehézségekből való kijutást éppen a mezőgazdaság belterjes ágazatainak fejlődése szolgálta leginkább. Ezt az akkori hatalom is felismerte, de maga a parasztság tömege is ezen az úton igyekezett kitömi rossz anyagi helyzetéből. A város hatóságai már az 1920-as évek végén szorgalmazták a gyümölcsfa-telepítést és a parasztoknak a gyümölcstermelés növelését ajánlották, amelynek segítségével elérhetik gazdasági helyzetük javulását. A gyümölcsfa-telepítési akció a harmincas évek elején bontakozott ki. Új gyümölcsösöket is telepítettek a parasztgazdaságok, de a régieket is felújították. A Szegeddel határos Szatymazon és környékén az őszibarack honosodott meg és kezdett nagyobb területen elterjedni. Wagner Adolf gazdasági főtanácsos az egyik legkiválóbb szatymazi termelő 1938-ban a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarának küldött jelentésében arról számol be, hogy Szeged határát néhány évvel ezelőtt a Szegedi Gyümölcstermelők Egyesülete százezerszámra menő fajgyümölcsfa csemetékkel ül- tettette be, aminek néhány év múlva megmutatkozik a hatása. Az új őszibarack ültetvények már termést adnak. A Szeged környéki homokon az őszibarack-csemeték gyorsabban nőttek, mint Buda környékén, a termelési költségek alacsonyabbak, s a gyümölcs is ízesebb. Az őszibarack-termesztés jelentőségét mutatja, hogy az 1930-as években c gyümölcs kivitele országosan a tízszeresére növekedett. A fűszerpaprika-termelés is nagymértékben emelkedett a harmincas évek második felében. A spanyol polgárháború következtében a magyar paprika piacot hódított el a spanyol paprikától Amerikában. A harmincas évek végén pedig a háborús konjuktúra kedvezett e fűszernövény termesztésének. A fejlődést jól bizonyítja, hogy míg 1935-ben országosan az exportált paprikaőrlemény mennyisége 6600 mázsát tett ki, addig 1939-ben már elérte a 30 000 mázsát. Szegeden a megtermelt paprikaőrlemény az 1929-es 159 vagonnal szemben 1937-ben már 324 vagont tett ki, amelynek értéke meghaladta az 5 millió pengőt.7 A háborús konjunktúra következtében Szegeden és környékén nemcsak a belterjes ágazatok fejlődtek, hanem összességében is növekedés volt tapasztalható az egész mezőgazdaságban. A város gazdaságaiban a szarvasmarha létszám az 1930. évi 11 ezerről 1940-re 15 ezerre, a sertés 21 ezerről 27 ezerre, a juh 13 ezerről 19 ezerre nőtt, egyedül a lóállomány maradt változatlan. A zöldségfélék és az ipari növények termelése is tért hódított. 1940-ben a Weiss Manfréd-cég konzervgyárat létesített a városban.8 Ezek az adatok és az említett fejlemények azt bizonyítják, hogy ezekben az években jelentősen bővült a város határában a paraszti árutermelés, szélesedett az árutermelő parasztréteg. A piacra termelő parasztgazdaságok jövedelme azonban csak kis 19
