Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalma az 1940-es évek elején
mértékben emelkedett, az egyre szélesedő állami szabályozás, a központi beavatkozás, a kedvezőtlen árak, a háborús intézkedések, a Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer kedvezőtlen hatása következtében. Sok szegény, a napi megélhetés gondjaival küszködő, főleg bérlő parasztcsalád is élt azonban a város nagykiterjedésü határában, tanyavilágában. Őket is a felemelkedés, a polgárosodás vágya fűtötte. Őket is áthatotta a magántulajdonosi tudat, hiszen bérelt földjüket a sajátjuknak tekintették, amely örökölhető volt és rajta tanyát is építettek. Felfogásuk, életszemléletük nem a hagyományos szegényparaszt, hanem az árutermelő, polgárosodó parasztmentalitást tükrözte. A munkásság rétegei A munkásság már a kapitalizmus terméke, a városban kialakult polgári társadalomszerkezet fontos alkotóeleme volt. Kialakulása, fejlődése az 1800-as évek utolsó harmadára tehető. Az évszázaddal ezelőtti időszak a gyors gazdasági fejlődés, az iparosodás, a kapi- talizálódás és a - majdnem kizárólag a városokban végbemenő - polgárosodás korszaka volt Magyarországon és így Szegeden is. Korábban a munkásság elsősorban az iparosoknál dolgozó segédekből, a különféle munkát vállaló napszámosokból, az akkor még nagy létszámú házi cselédekből és más, tulajdonnal nem rendelkező rétegekből tevődött össze. A századfordulóra a városban már kialakultak, megjelentek azok a gyárak, üzemek, amelyek már viszonylag nagy létszámú munkást foglalkoztattak. Működött már a Bakay Kötélgyár helyén a kenderfonó, továbbá a Pick Szalámigyár, az állami tulajdonú dohánygyár, a kender- és lenszövő üzem, a gázgyár, több malom, fatelep és fafeldolgozó üzem, bútorgyár, néhány bőrgyár és cipőüzem, a Pálfy vasöntöde és gépgyár, valamint más kisebb gépipari üzem is. Szeged vasúti csomópont volt, így sok vasúti dolgozó élt a városban. Ekkor már az üzemi munkások létszáma meghaladta a kisipari műhelyekben dolgozókét. Az első világháború, a forradalmak és Trianon visszavetette mind az ország, mind Szeged gazdasági életét. Az 1920-as évek közepén - a politikai és gazdasági stabilizáció nyomán - gazdasági fejlődés következett be, ami a munkásság némi gyarapodását is maga után vonta. Az 1929-33-as nagy világgazdasági válság újra súlyos veszteséget okozott a város gazdasági életének. Az 1930-as évek közepén bekövetkezett gazdasági konjunktúra némi élénkülést teremtett a város gazdasági életében is. A munkásság és főleg a szakmunkásréteg helyzetéről, alakulásáról némi képet nyújtanak a város központi (községi) tanonciskolájának adatai.9 Az iskolában tanuló fiú tanoncok létszáma az 1928/29-es tanévben volt a legmagasabb, meghaladta az 1200-at, majd nagy mértékben csökkent és később is zömmel 900 alatt maradt. A leány tanoncok száma 1928/29-ben meghaladta a 400-at, utána némileg csökkent, de az 1930-as évek második felében már újra meghaladta a 400-at. Az adatok arra utalnak tehát, hogy a szakmunkások körében fokozatosan növekedett a nők aránya. A textilüzemekben is sok nő dolgozott, főleg betanított munkásként. 20