Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalomszerkezetének változása
gok adó- és beszolgáltatási terheit fokozatosan növelték, miközben a törpebirtokosokéi viszonylag alacsonyak voltak. A kevés földü volt bérlők és az újonnan föld- hözjuttatottak gazdaságuk belterjesítésével, zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztésük, baromfitenyésztésük növelésével tudtak nagyobb jövedelemre szert tenni. Annál is inkább, mert e termékeket szabad piacon tudták értékesíteni, ahol az árak jóval magasabbak voltak, mint a beszolgáltatási termékek árai. A történelmi középosztály fölmorzsolódása Az 1945-48 közötti politikai harcokba a történelmi középosztály képviselői, csoportjai csak fokozatosan kapcsolódtak be. A baloldali politikai erők részéről állandóan hangoztatott „reakciósság” vádja, az a tény, hogy őket tekintették a Horthy-rend- szer örököseinek, az első időben bénítólag hatott rájuk. Néhány hónap elteltével azonban egyre inkább megjelentek a kisgazdapárt támogatóinak, híveinek soraiban, később pedig a polgári ellenzéki pártok oldalán. Végül azonban az igazolási eljárások, a B-listázás során jelentős részük egzisztenciája is veszélybe került. Bibó István-már említett Értelmiség és szakszerűség című Tiszatáj-beli tanulmányában - a zömében történelmi középosztályhoz tartozó értelmiség helyzetét, hangulatát a következőképpen jellemezte: „Az értelmiség helyzete a magyar demokrácia indulása óta meglehetősen félszegen alakult. A magyar demokrácia, különösen annak harcos baloldala a magyar úri középosztályi értelmiséggel mint társadalmi csoporttal szemben nagyfokú bizalmatlanságot jelentett be: szemére hányta és hányja a feudalizmus, a reakció és egyáltalán a mindenkori politikai hatalom szolgalelkü kiszolgálását, a reakció és a fasizmus ideológiáinak teljes vagy részleges elfogadását, nacionalizmusának szűk voltát, s ugyanakkor az igazi nemzeti érdekek felismerésében való bizonytalanságát, a néppel és a többi dolgozó réteggel való szolidaritásának hiányát és a magyar demokráciával való bizalmatlan vagy ellenséges beállítását [...] A magyar értelmiség [...] megreked a demokráciával, különösen annak baloldalával szemben való bizalmatlanság, megriadtság és ellenségesség állapotában. A magyar demokrácia eddigi megnyilvánulásait és intézkedéseit együttvéve úgy ítéli meg, hogy azok egészben a kommunisták akaratának az érvényesülését jelentik, s végsőleg az értelmiség, illetőleg a nadrágosok, pontosabban a középosztály vagy ami ezzel egyértelmű, az úriemberek teljes kiirtására vagy legalábbis nyomorba döntésére és a fizikai munkára való szorítására irányuló tervszerű kommunista akció első szakaszát képezik."221 Bibó e véleményeket túlzónak és alaptalannak tartotta, de végül is többségük bekövetkezett. A korábbi vezető tisztviselők jórészt kikerültek a közigazgatásból, legfeljebb a gazdasági élet különböző területein találtak állást, munkalehetőséget maguknak. Néhányuknak egy ideig fizikai munkát kellett vállalniuk. Bibó megoldásként a következőket javasolta az értelmiségi középosztály tagjainak: „Az úr hűbéri-rendi jelenség, a középosztály kapitalista-osztálytársadalmi jelenség, az értelmiség örök emberi szerep. Az úri réteg és a középosztály »felszámolása« természetes és elkerülhetetlen: egy demokratizált iskolarendszer, mely a magas kép160
