Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalomszerkezetének változása
zést minden rétegű arravaló számára reális lehetőséggé teszi, viszont mindenféle születésű tehetségtelenek elől elzárja, már magában is a mai értelemben vett értelmiségi középosztály felszámolása felé visz, ellenben mindez semmit nem változtat az értelmiségi feladatkörök jelentőségén.”222 A bekövetkezett eseményeket figyelembe véve túl optimistán ítélte meg a régi értelmiség lehetőségeit: „Az értelmiségi szükséglet nem csökkenőben, hanem minden foglalkozási ág terén növekvőben van, az elkövetkezendő évtizedekben tehát a legtöbb értelmiségi munkakörben lámpával fognak valódi szakembereket keresni, sem- minthogy fizikai munkára kényszerítsék őket. Az egyetlen igazán kritikus pont, ahol a csata súlypontja gyakorlatilag ma is van, s továbbra is lesz, a jogász végzettségű igazgatási értelmiség területe. Ez teljesen logikus, ha meggondoljuk, hogy pontosan ez az a terület, ahol a legtöbb társadalmi szempont keveredett, s ahol a legszélesebben érvényesült a diplomás szakszerűtlenség. Az ezen a ponton folyó csatazaj azonban nem kell hogy érintse, s egy kicsit is okos kormánypolitika esetén nem is fogja érinteni a szakjogászi, műszaki, orvosi, tanári, tanítói és magángazdasági munkakörben folyó értelmiségi munkának a biztonságérzetét.”223 A történelmi középosztályhoz tartozó helyi csoportok 1949-re jórészt fölmorzsolódtak. 1944-ben a front közeledtekor a Horthy-rendszer fő helyi képviselői, a vezető tisztviselők jelentős része elhagyta a várost, a visszavonuló csapatokkal az ország nyugati részébe menekült. Közülük később sokan visszatértek, de voltak olyanok is, akik nyugatra távoztak. A visszatértek közül az 1945 előtti hatalom, a nyilas mozgalom fő helyi képviselőit (Tukats Sándor volt főispánt, Szögi Géza nyilas országgyűlési képviselőt és másokat) a népbíróság elítélte. Azok ellen, akik a polgári ellenzéki pártokban, a szabadságpárt, a Pfeiffer-párt helyi szervezeteiben aktív szerepet vállaltak, a rendőrség, az államvédelmi osztály lépett fel, s közülük sokakat-jórészt koholt politikai vádak alapján - bíróság elé állítottak és súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Mindez hozzájárult a történelmi középosztály megfélemlítéséhez, anyagi, gazdasági és társadalmi helyzetének megrendítéséhez. A középbirtokosok elvesztették birtokukat és rétegként megszűnt létezni. A fegyveres testületek hazatért és itthon levő tisztjei többségükben megbízhatatlanokká váltak az új hatalom számára, így kikerültek a fegyveres tesültek, a hadsereg soraiból. Akik valamilyen polgári végzettséggel rendelkeztek, esetleg álláshoz jutottak, mások a gazdasági élet különböző területein voltak kénytelenek munkát vállalni. A tisztviselők, a szakértelmiségiek közül azok vészelték át a nehéz időket, akik - Bibó tanácsának megfelelően - szakmai tudásuk, felkészültségük révén meg tudták tartani állásukat, munkakörüket. Tevékenységükben érvényesítették értelmiségi szakszerűségüket. E csoportba elsősorban azok a magas képzettségű értelmiségiek, egyetemi oktatók, professzorok, neves orvosok és más szakemberek tartoztak, akik ugyan megőrizték történelmi középosztálybeli mivoltukat, felfogásukat, hagyományaikat, de visszavonultak a politikai életből, vagy korábban sem politizáltak és csak a szakmájuknak éltek. Ezt a kiépülő kommunista hatalom is elfogadta. Azok kerültek bajba, 161
