Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalomszerkezetének változása
utolsó békeévben. A kisipar pedig már korábban majdnem a háború előtti teljesítményét nyújtotta. A mezőgazdaság a háborús veszteségek, az aszály miatt csak nehezen tudta növelni termelését. Az 1947 augusztusában indított hároméves terv a beruházások 30%-át a mezőgazdaságban, 26%-át a bányászatban és az iparban, 25%-át a közlekedésben, a többit pedig szociális, egészségügyi és kulturális területen kívánta megvalósítani. A terv azt is tartalmazta, hogy jelentősen javítani kell a lakosság életkörülményeit és az életszínvonalnak el kell érnie az 1938-as szintet. A hároméves tervet két és fél év alatt, 1949 végére sikerült teljesíteni. Az ipari termelés 1949-ben elérte a háború alatti csúcsszintet. A mezőgazdasági termelés is emelkedett, az állatállomány 1949-ben elérte a háború előtti szintet. A lakosság élet- körülményei érezhető mértékben javultak. Az ipari munkások reálbére 1949 végén már több mint 10%-kal meghaladta az 1938. évi reálkeresetüket. A dolgozók szociális juttatásai jelentősen bővültek az 1945 előtti viszonyokhoz képest."iy Szegeden a szűk középbirtokos réteg a földosztás következtében elvesztette birtokainak egészét vagy nagy részét. A történelmi középosztályhoz tartozó katonatisztek, főtisztviselők nagy része is kikerült korábbi gazdasági, társadalmi pozícióiból, így anyagi, jövedelmi viszonyai jelentősen romlottak. A néhány nagyvállalkozó, gyártulajdonos és a több tucat középvállalkozó az államosítások következtében szintén elvesztette vagyonának jelentős részét. 1945-47 között az egész lakosság viszonyai igen szűkösek voltak. Ezután a gazdasági élénkülés következtében fokozatos javulás következett be, de nem a jövedelemkülönbségek növekedését, hanem éppen további csökkenését eredményezve. A városban a háborús veszteségek az átlagosnál kisebbek voltak, ezért az újjáépítés és a gazdaság helyreállítása is gyorsabban haladt. 1945-46-ban ugyan a szén, a fűtőanyag, a nyersanyag hiánya nehezítette az üzemek munkáját. 1947-ben a hároméves terv indításával azonban a városban meggyorsult a gazdasági helyreállítás. Az első tervév végén 1948 április 30-ig 35 millió forintot fordítottak beruházásokra, ebből 17 millió forintot a közúti híd építésére. Jutott üzemek fejlesztésére és korszerűsítésére is. A megszűnt dohánygyár helyén ruhaipari vállalatot hoztak létre, és új beruházásként 1949-ben megkezdték a textilkombinát építését, amely közel ezer munkásnak, főleg nőknek nyújtott munkalehetőséget. A hároméves terv a mezőgazdaság mellett elsősorban a bányászat, a közlekedés és a nehézipar fejlesztését irányozta elő, így Szeged lemaradt az iparfejlesztésben, emiatt továbbra is igen magas volt a munkanélküliek aránya. Még 1949 elején is mintegy 7 ezren voltak munka nélkül, elsősorban alkalmi, mezőgazdasági, cpitőmunkások, napszámosok. Az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben foglalkoztatott munkások, alkalmazottak kereseti viszonyai fokozatosan javultak, de a munkanélküliek, akik csak alkalmanként jutottak munkához, nyomor szinten éltek. A munkanélküliség a városban csak az 1950-es években szűnt meg, amikor sokan az ország más területén találtak munkalehetőséget és nem kevesen el is költöztek a városból.220 Szeged népességének majdnem 40%-át alkotó parasztságon belül is gazdasági és társadalmi kiegyenlítődés ment végbe. A gazdagparaszti és középparaszti gazdasá159
