Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalomszerkezetének változása
A VÁROS TÁRSADALOMSZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA Gazdasági és társadalmi kiegyenlítődés 1945-49 között - mind országosan, mind Szegeden - a lakosság körében bizonyos fokú gazdasági és társadalmi kiegyenlítődés ment végbe. Ebben szerepet játszott a földosztás, az államkapitalista gazdaságpolitika, amely erőteljesen korlátozta a magántőke működési körét, profitszerzési lehetőségeit. Továbbá fontos intézkedést jelentett e sorban a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítása, s maga a szocialista irányú fejlődés és az ezzel összefüggő bérpolitika, amely csökkentette az egyes társadalmi rétegek közötti jövedelemkülönbségeket. E folyamatok gazdasági és társadalmi hatásainak felmérése érdekében szükséges áttekintenünk az 1945 utáni gazdasági helyzet, az újjáépítésben és a hároméves terv megvalósítása során elért gazdasági és szociális eredményeket. Ismeretes, hogy az 1946 augusztusi pénzügyi stabilizáció - a háború okozta veszteségek következtében lecsökkent nemzeti jövedelemnek megfelelően - a béreket a háború előtti bérszínvonal 50%-ában állapította meg. A termékek árainak meghatározása során az ipar esetében a mezőgazdaságénál magasabb szorzószámot alkalmaztak, így a mezőgazdaság viselte a nagyobb terheket, ugyanakkor a bérből és fizetésből élők életszínvonala a bábom előttinek csak a felét érte el. A parasztság helyzetén némileg javított, hogy már 1947-ben egy sor mezőgazda- sági termék árát a kormányzat kénytelen volt felszabadítani, így a teher megoszlott a mezőgazdaság és az ipar között. Mivel a gazdaság, az ipar szűkében volt mind fűtőanyag és nyersanyag, mind forgótőke és hitel tekintetében, az állam befolyása, szabályozó szerepe kezdettől fogva érvényesült és folyamatosan erősödött. A fűtőanyag-, a szén-, a nyersanyagellátást a kormányzat kénytelen volt szabályozni és a Magyar Nemzeti Bankon keresztül a szűkös hitelelosztást is szabályozta. Mindez erősen csökkentette a magántőke, a tőkések profitszerzési lehetőségeit, amihez a gyárakban működő üzemi bizottságoknak a tőkés tulajdonosokkal szembeni fellépése is hozzájárult. Az 1948 márciusában végrehajtott államosítások pedig jelentős mértékben csökkentették az iparban a magántőkés szektor súlyát.21* Az újjáépítés és a helyreállítás - a munkástömegek sok tekintetben önfeláldozó munkája nyomán - viszonylag sikeresen haladt előre. Az egész lakosságnak az újjáépítéshez való hozzájárulása abban is kifejezésre jutott, hogy a pénzügyi stabilizáció után az adóterhek jelentősen megnövekedtek. A mezőgazdaság, a parasztság terheit növelték az egyre emelkedő beszolgáltatási kötelezettségek. Az állam az egyenesadó és a jövedelemadó emelésével volt kénytelen saját bevételeit növelni, amelyből a háborúsjóvátételt fizette és az újjáépítés, majd a hároméves terv költségeit fedezte. A gyáripar termelése 1945-ben a háború előttinek csak mintegy negyedét, 1946-ban harmadát érte cl, 1948-ban viszont már annyit termelt, mint a háború előtti 158
