Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Népi demokrácia: fogyó demokrácia

szerében negligálta a parlamentarizmust, s kifogásolta kommunista pártok akkor még rejtett, de elméleti álláspontjukból következő parlamentarizmus-ellenességét. Ugyanakkor mégis bízott abban, hogy a kommunista pártok hosszú távon is elfogadják a többpártrendszert, mint a demokrácia fontos feltételét.

Álláspontjának igen fontos eleme volt az, hogy azokban az országokban, amelyekben végbement a valóságos, igazi demokratikus forradalom, s amelyekben már nincs uralkodó osztály, hanem különféle elitcsoportok vannak, azokban nincs szükség szocialista forradalomra, mert a szabadság kialakult rendjében megvan a lehetőség a további folyamatos és békés átalakulásra, a szocialista irányú fejlődésre. Tehát a demokratikus szocializmusnak, vagyis a demokrácia és a szocializmus összeegyeztetésének, egyéségnek eszméjét vallotta magáénak. Úgy vélte, hogy a szocializmust nem lehet egy csapásra, forradalommal megvalósítani, hanem a demokratikus országok békés fejlődése, a demokrácia és a szabadság bővülése, a társadalomfejlődés szocialisztikus elemeinek növekedése a társadalmi viszonyok humanizálása útján valósulhat meg.

Ennek szellemében már 1945-1948 között cikkeiben felhívta arra a figyelmet, hogy noha nincs napirenden közvetlenül a szocialista átalakulás, mégis lehetőség nyílik bizonyos kezdeti, kísérleti jellegű szocialisztikus intézkedésekre. Ilyennek tekintette a szövetkezés, a szövetkezetek szerepének növelését, a különféle tulajdonfonnák demokratizálását, az önkormányzatiság érvényesítését, a gazdasági és társadalmi élet különböző területein.

Már 1945-ben arról írt, hogy az újjáépítés időszakában is lehetségesek olyan szocialisztikus megoldások, amelyeket a nagyobb méretű szocialista megoldások előgyakorlataként lehet alkalmazni. „Az újjáépítésnek vannak bizonyos feladatai, amelyeket ma kizárólag kapitalisztikus formák között, vagyis a biztonságérzés növelése, a vállalkozási kedv felkeltése, tőkék előcsalogatása, kölcsönök szerzése stb. útján lehet megoldani. Ezeken a területeken minél szigorúbban alkalmazkodunk a kapitalizmus követelményeihez, annál gyorsabb tempót várhatunk az újjáépítés terén. Ugyanakkor azonban épp az újjáépítés terén ugyancsak a tények erejénél fogva adódnak bizonyos szocialisztikus megoldások, amelyeket nemhogy elnyomni, hanem a legnagyobb mértékben serkenteni kell és későbbi, nagyobb méretű szocialista megoldások előgyakorlataként alkalmazni. Ilyenfajta megoldások adódnak a helyre- állítással kapcsolatos örökbérleti és öröklakási formáknak a kiterjesztése révén; ilyenfajta megoldások adódnak a nem tőkeerőn, hanem munkaerők szövetkezésén alapuló új vállalkozási és vállalkozói formák kialakításából, amelyek a gazdasági élet egészébe a kapitalizmus szabályai szerint illeszkednek bele, belső életükben viszont szocialista megoldások kikísérletezésére adnak lehetőséget; ilyenfajta megoldások esedékesek a földreform nyomán óriási jelentőségűvé váló szövetkezeteken belül; mindezeken felül széles, s az eddig szokásos körnél szélesebb körben lehet bizonyos közérdekű, ipari és egyéb müvek államosítását és községesítését is sürgetni.”

Ezeket a javaslatait abból az alapállásból kiindulva fogalmazta meg, hogy az általa elképzelt szocializmus nem más, mint „a demokrácia, a szabadság kiteljesedése, a kapitalizmus igazságtalanságainak megszüntetése”. Úgy vélte tehát, hogy „Ke147