Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Polgári ellenzéki pártok jelentkezése
óta erősen politizálódtak. Más a helyzet azonban a más pártokhoz tartozó és a párton kívüli tömegekkel. A falvakba és tanyaközpontokba küldött népnevelő elvtársaink, de saját közvetlen tapasztalataink szerint is, a leleplezett összeesküvés ezekre a tömegekre nem gyakorol mély hatást, és rövid idő alatt napirendre tértek a kérdés fölött. Mindenesetere valószínűnek látszik, hogy falusi elvtársaink nagy politikai előreugrá- sa rövid időn belül éreztetni fogja hatását ezeknél a tömegeknél is.” Az 1947 márciusi diáktüntetések politikai hatása A fakultatív hitoktatás bevezetése a polgári demokratikus átalakulás részét alkotta. Elsősorban a baloldali pártok követelték, de a kisgazdapárt sem emelt kifogást ellene, bár késleltetni igyekezett megvalósítását. A püspöki kar sem tartotta az egyház számára sérelmesnek a kérdés felvetését. Az erről szóló vitában Bálint Sándor, aki 1945 őszétől a Demokrata Néppárt (DNP) tagjaként és képviselőjeként foglalt helyet a parlamentben, pártja nevében nem ellenezte a javaslatot, csak megfontoltságra és kétoldalú megbeszélésekre szólított fel.l2s A szabadságpárt azonban ellenezte a kérdés felvetését és magát a fakultatív vallásoktatás bevezetését is. Noha a pártok közötti csatározásokban és a parlamenti vitában nem került előtérbe a kérdés, a lakosság, a szülők körében fokozatosan elterjedt a híre. Izgalmat váltott ki körükben azért is, mert sokan nem tudták, mit jelent a fakultatív jelleg. Sokan azt hitték, hogy a vallásoktatást akarják megszüntetni. Az Új Ember című katolikus hetilap a lakosság körében tapasztalható izgalomra utalva a következőket írta: azok akik fakultatív hitoktatást és más változtatást akarnak, „aligha számítottak arra, hogy [...] egész Magyarország egyik sarkától a másikig eltelik nyugtalansággal”.129 Ez a nyugtalanság volt érezhető Szegeden is. Elterjedt a híre, hogy a diákok tüntetni fognak a fakultatív hitoktatás bevezetése ellen. A Szegedi Kis Újság március 27-én azt írta, hogy a kereskedelmi leányiskolában már kedden (március 18-án) 8-10 lányból álló küldöttség kért engedélyt Simon Károly igazgatótól a kivonulásra. A rendőrség államvédelmi osztálya (ávó) is tudomást szerzett a diákok szándékáról, de úgy látszik, az illetékesek nem vették komolyan az információt. Talán azért, mert a hírek március 18-i dátumról szóltak, de e napon még nem történt semmi. Március 19-én azonban a gimnáziumok és más középiskolák diákjai délelőtt 10 óra után csoportosan az utcára vonultak. A Klauzál és a Baross Gimnázium tanulói a Széchenyi téren keresztül a Dóm tér felé vonultak, s csatlakoztak hozzájuk a piarista gimnázium, majd más középiskolák diákjai. Innen a Szentháromság utcán a zárdát keresték fel, amelynek leánytanulói csatlakoztak a menethez. A tüntető tömeg újra a Dóm tér felé özönlött. A Hősök Kapujánál néhány rendőrből álló kordon zárta el útjukat. A rendőrök oszlásra szólították fel a tömeget, a diákok azonban nem engedelmeskedtek a felszólításnak és áttörték a gyenge rendőrkordont. Újra a Dóm térre vonultak. Más csoportok is - köztük egyetemisták - ide érkeztek ekkorra, s mintegy 3-4 ezer főnyi tömeg töltötte be a teret. 107
