Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
A tanácsülési előterjesztések előzetes véleményezése egyébként alkalmat adott arra is, hogy megbízzák azt a tagot, aki a csoport kialakult álláspontját a megyei tanács ülésén kifejti. Ez azonban nem zárta ki, hogy a megbízott egyúttal saját véleményének is hangot adjon. Természetesen a csoport állásfoglalásától merőben eltérő nézetet képviselő személy nem kapott, vagy nem vállalt a csoport nevében tanácsülési felszólalást. A megyei tanácstagi csoport az 1980-as választást követő új ciklus kezdetén működési szabályzatot fogadott el, ezt az 1985-ös választást követően korszerűsítették. Egyúttal megválasztották a csoport vezetőjét és helyettesét, az adminisztrációs feladatok ellátására pedig a hivatali szervezet egy ügyintézője kapott megbízást. 1983. nyarán a szegedi járási tanácstagi csoporttal együttes megbeszélést tartottak Pusztamérgesen, a járások megszűnése után pedig — 1984 tavaszától — a csoport kiegészült a városkörnyéki községekben megválasztott megyei tanácstagokkal is. így kilenc fővel gyarapodott a csoport-létszám, 1985-től 31 főt számlált. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint azonban az ülések látogatottsága ezután sem javult számottevően. Említést érdemel, hogy az azonos jogállású többi megyei városban is működtek a szegedihez hasonlóan tanácstagi csoportok. A 70-es évek második felében megszervezték ezek képviselőinek tapasztalatcseréjét. Sorrendben Pécs, majd Szeged, végül Debrecen fogadta a megyei tanácstagok városi csoportjainak delegáltjait. A találkozók alkalmat adtak nemcsak a munkamódszerek ismertetésére, hanem arra is, hogy személyes kapcsolatokat alakítsanak ki, s ismerkedjenek a vendéglátó város értékeivel, adottságaival. A megyei végrehajtó bizottság több ízben beszámoltatta a szegedi városi VB-ot munkájáról. Előzőleg megyei vizsgálat folyt a városi szerveknél, a tapasztaltakat a kontroli-jelentés összeállításánál a megyei vezetés felhasználta. Megállapításairól előzetesen a tanácstagi csoportot tájékoztatta, egyúttal kérte a megyei jelentés véleményezését is. A módszer dicséretes volt ugyan, a véleményezés értéke azonban — nézetem szerint — nem állt arányban a ráfordított energiával és idővel. A szegedi városi tanács tájékozódni kívánt az általa választott megyei tanácstagoknak a megyei testületben végzett tevékenységéről. Ezért munkatervében előírta a csoport tagjainak tanácsülésen történő beszámolását. Az első ilyen beszámolásra az 1973. március 3-ai tanácsülésen került sor. A jelentés hangsúlyozta azokat a megyei tanácsülési témákat, melyek Szegedet különösen érintették (a város megyeszékhelyi funkciói, intézmények megyei és városi teendői, stb.). Tájékoztatást adott a megyei testületbe delegált szegedi tagok megbízásairól, az üléseken részvételükről és aktivitásukról. A legközelebbi beszámolásra — többszöri halasztás után — 1987 őszén került sor. Döntően szervezeti-aktivitási kérdések kerültek szóba, érdemi ügyekről nem igen tárgyalt a városi testület sem a tíz csoport-tag jelentése kapcsán. Az volt az elképzelés, hogy az újabb beszámolásra két év múlva, a csoport további tagjai részéről kerüljön sor, ez azonban az önkormányzati rendszerre átállás időszakában már nem volt szükséges vagy indokolt. 6.) Központi rendelkezések alapján megszűntek a járások és 1984. január 1-jétől nem működtek a járási hivatalok sem, melyek a harmadik tanácstörvény hatályba lépé83
