Szilágyi György: Ahogy a torony alatt láttam és megéltem… Szemelvények Szeged XX. századi közigazgatás-történetéből - Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből 33. (Szeged, 2003)
II. A tanácsi szervezet és működés jellemzői
se óta a megyei tanácsok szerveiként funkcionáltak a községi tanácsszervek irányításában, ellenőrzésében. Az új közigazgatási struktúrában a városok, mint körzetközpontok kaptak meghatározott szerepet, elláttak a községekre is kiterjedően hatósági feladatokat és a törvényességi felügyelet egyes teendőit. Kezdetben Szeged a korábbi Csong- rád megyei járások kilenc községi tanácsa (Bordány, Deszk, Domaszék, Kübekháza, Röszke, Sándorfalva, Szatymaz, Tiszasziget, Zsombó) tekintetében végezte ezt a feladatot, idővel számuk csökkent (1988. április 1-jétől ötre), s egyre több községi tanácsot vontak közvetlen megyei irányítás alá. Szeged és a város körüli községek kapcsolata az élet minden területén élő valóság volt nemcsak a tanácsrendszer idején, hanem az azt megelőző időkben is. A települések nagyságrendjéből, gazdasági adottságaiból, a kulturális hagyományokból, a lakosság életformájának eltérőségéből és még számos más tényezőből eredően a közigazgatási feladatok és struktúra különbözősége a községek várostól való igazgatási különállását egyaránt indokolták. Másrészt viszont mindennapos tényként jelentkezett a város és a környezetében lévő községek egymásra utaltsága, összetartása is. A járásokat — és így a községeket is — érintő központi rendelkezések a területigazdasági egymásra utaltság érzetét erősítették, némileg befolyásolták. Központi és megyei orientáció alapján az egyenjogúság, a mellérendeltség és az önállóság elveit alapul véve Szeged város tanácsa és a városkörnyéki községi tanácsok 1984. májusában megalakították a Szegedi Városkörnyéki Bizottságot, melyhez az előzőekben említett községeken felül a közvetlen megyei irányítás alá tartozó Üllés nagyközségi tanács is csatlakozott. Ez a bizottság a városi és községi szervek tervszerű és hatékony együttműködését segítő szervként jött létre, azzal a kifejezett céllal, hogy az érintett tanácsok ebbéli munkáját segítse, előkészítő, javaslattevő, véleményező szervként funkcionáljon. Különös feladatának jelezték, hogy segítse a települések koordinált fejlesztését, az anyagi eszközök hatékonyabb felhasználását, a lakosság ellátásának javítását. A bizottság évente két alkalommal ülésezett, s munkaterve szerint egyszer valamelyik községben, másodszor pedig Szegeden. A bizottságban a települési tanácsokat általában a tanácselnök képviselte az adott tanács megbízása alapján. Bár e szervezetben a tanácstagoknak sem városi, sem községi szinten különösebb szerep nem jutott, a kapcsolatok a tanácsi képviselői tevékenységre is kihatással voltak. 7.) A tanácsokról szóló valamennyi törvény, s ennek alapján később a tanácsok szervezeti és működési szabályzatai is kötelességként írták elő, hogy a tanácstagok választóikkal tartoznak állandó kapcsolatot fenntartani, őket képviselői munkájukba bevonni és tanácstagi tevékenységükről időnként tájékoztatni. Ez a kezdetben elég keretjellegű előírás idők folyamán egyre konkrétabb formát öltött, s az 1971. évi I. törvény /38. § (2) bekezdés/ már úgy rendelkezett, hogy a beszámolási kötelezettség legalább évenkénti, másrészt a saját tanácstagi tevékenység mellett a tanács munkájáról is számot kell, hogy adjon. A lakossággal való közvetlen és rendszeres kapcsolat formájaként említi a III. Tanácstörvény végrehajtási rendelete, hogy a tanácstagok fogadóórát is tarthatnak, ezt azonban kötelességként csak a tisztségviselők részére írja elő. Városokban, így Szegeden is ez a kapcsolati forma kevésbé vált gyakorlattá. Legfeljebb a peremterületi-kül- városi részek egyik-másik tanácstagja tekintette természetesnek, hogy egy-egy válasz84
